A genetikai vizsgálatokból kiderült, hogy a magyarországi magyarok egy részének és a kazakisztáni madjaroknak az apai vonalai valamikor találkoztak az időben – mondta a Demokratának Bíró András Zsolt humánbiológus.

 

 

– Ön a kazakisztáni madjar törzs genetikai kutatásával szerzett magának ismertséget. Mi volt az előzménye?

 

– Kazakisztánban az első nagy expedíció előtt is már többször jártam. Kidolgoztam egy olyan kutatási tervet, amelyben a főbb koponyaméretek mellett az arckoponya részletesebb vizsgálatát is belevettem. Megpróbáljuk összehasonlítani a honfoglalás kori csontanyag statisztikáit, jellemzőit a közép-ázsiai és belső-ázsiai vidékek ugyanazon korból származó hasonló adataival. A kazak tudósokkal való hosszabb együttműködés során gyakran szóba került a kazakisztáni madjar törzs, akikről a magyar tudományos élet először még a szovjet időkben, 1965-ben értesült. Alma Atában egy tudományos ülésen hívták fel Tóth Tibor antropológus, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának akkori kutatója, későbbi igazgatójának figyelmét a kazakisztáni madjar törzsre. Tóth Tibor ezirányú kutatásait akkor a KGB megtiltotta. 2001-ben Benkő Mihály keletkutató járt a madjar törzsi terület egy részén és legendákat, papírra, illetve régebben bőrre írt családfákat (kazakul: sezsere) gyűjtött. Tapasztalataiból szép fényképekkel színesített ismeretterjesztő könyvet adott ki.

 

– Hol él ez a törzs és mennyi lehet a népessége?

 

– Ma a madjar törzs a Közép-Nyugat kazakisztáni Zsangeldi járásban él, a Szarikopa tavat övező sztyeppéken. Mára a törzsi területen csak néhány ezren maradtak, mivel az utóbbi évtizedekben sokan elvándoroltak a nagyvárosokba, ahol több a munkalehetőség. A XIX. század során az orosz cári csapatok fokozatosan elfoglalták a kazak kánságok területeit, a hosszú harcokban, majd az ezt követő éhínségekben sok kazak törzs, köztük a madjarok száma is igen megritkult. A Torgay vidéken különösen elkeseredett harcok dúltak, néhány felkelést követően az oroszok több büntető hadjáratot is vezettek a területre. Ma a madjarok a nagy kazak törzsi rendszeren belül az Argün törzzsel vannak szövetségben, ahol „árva argünnek” (kazakul: zhetim argün) nevezik őket, ami jól mutatja, hogy egy csatlakozott népességről van szó. A madjarok azonban mindmáig büszkék nagy őseikre, harcos vezéreikre, ezer évnél is régebbre vezetik vissza családfájukat és magukat Madjar Babától, a Magyar Ősapától származtatják. Jelenlegi területüket a Torgay vidékén Karcig Batir nevű vezérük foglalta el a kalmüköktől 350-370 évvel ezelőtt. Agyagtéglából rakott sírja a Szarikopa-tó mellett, Kumshik településtől néhány kilométerre található, ami a torgaji madjarok egyik szent helye.

 

– Mit tudunk a madjar név eredetéről?

 

– A név eredete a múlt homályába vész, etimológiáját nem ismerjük, de feltételezhetően, mint ahogy a türk népeknél gyakran előfordul – a kazak nyelvész kutatók is valószínűsítik –, egy régi vezérre, személynévre vezethető vissza, ahogy Argün, Oszmán, Szeldzsuk és Özbeg esetében is. Ettől függetlenül talán elmondható, hogy a madjar mint személynév a mai Kazakisztánban törzshöz való tartozástól függetlenül is elég gyakori.

 

– Milyen jellegzetességeket állapítottak meg a vizsgálatok során?

 

– 2006 szeptemberében egy tudományos expedíció során majdnem negyven napig éltünk a madjarok között, és sok ezer kilométert beutazva ellátogattunk minden madjarok által lakott településre. Az expedícióban részt vett a Kazak Állami Múzeum egyik munkatársa, Kazakisztán leghíresebb antropológusának, professzor Orazak Izmagulovnak a lánya, Aynagül Izmagulova, aki maga is antropológus. Az expedíció szakfényképeit ő készítette. Az expedíció tagja volt még Répássy Miklós, Kazakisztánban élő magyar üzletember, aki anyagilag is segítette az expedíciót. Velünk tartott Kajrat Bibekov tolmács és sezsere-szakértő is, valamint Zhanat Shamilbay sofőr és segítő. Utazásunk során megismerkedtünk a madjar közösség egyik vezetőjével, Kurmangazi Sokpitulival, akinek segítségével eljutottunk az első madjar lakta településekre. Az előzetes (rém)hírekkel ellentétben a helyiek nagy rokonszenvvel fogadtak bennünket. A terepen töltött egy hónap során minden madjar lakta települést felkereshettünk és minden elérhető férfi től DNS-mintát vettünk, ez a száj nyálkahártya-kaparéka, egy későbbi genetikai vizsgálat céljára. Utunk során feltérképeztük a madjar törzs mai szállásterületét, valamint geneológiailag az egész törzset, tehát 12 település lakosságát. Magyarországra visszatérve a kazakisztáni DNS-mintákat a Budapesti Orvosszakértői Intézet DNS Laboratóriumában, dr. Pamjav Horolma igazgató asszony vezetésével kezdtük vizsgálni. A különböző népességek genetikai kapcsolatainak modellezésére az Y-kromoszóma vizsgálata szokta adni a legtöbb olyan információt, amely segítségével a különböző apai vonalak elkülöníthetőek és viszonylag távoli múltba is visszavezethetőek. Ebből kiderült, hogy a magyarországi magyarok egy részének és a torgaji madjarok nagy részének apai ágai valamikor találkoztak az időben. Ez az Y-kromoszómán lévő bizonyos mutációs pontok elrendeződéséből adódott.

 

– A genetikai rokonság mellett megállapítottak-e kulturális egyezéseket?

 

– A madjar törzs kazak nyelvű és tagjai az iszlám hitet követik. Az ősi legendáikban azonban felfedezhető egy érdekes elem, amely nagyon hasonlít a mi csodaszarvas-legendánkhoz. Két testvér, Kudjar és Madjar szarvast űzve érkeznek meg az új hazájukba. Ez a kísérteties hasonlóság, ami bár önmagában nem elegendő bizonyíték a rokonságra, azért mégis inkább erősíti a kapcsolat meglétét, mint gyengíti.

 

– Ön a Magyar-Turán Alapítvány vezetője. 1910-ben már alakult egy Turáni Társaság Teleki Pál elnökletével, majd 1920-ban a Magyar Turán Szövetség is létrejött Cholnoky Jenő és Baráthosi Balogh Benedek vezetésével. Mindkettő szakmaiságát sokszor és sokat bírálták. Ilyen előzmények után is vállalják a névbeli hasonlóság következményeit?

 

– Igen, mert az alapítvány kutatói mind a magyar haza elkötelezettjei, akik tiszteletben tartják a magyar hagyományt és kultúrát, ugyanakkor kutatásaik kizárólag a korszerű tudományosság mentén haladnak. A Turán kifejezéssel érzékeltetjük, hogy az alapítvány nemcsak a magyarság Kárpát-medencei történetét vizsgálja, hanem vándorlását, etnogenezisének korai szakaszait és rokoni kapcsolatait is, ez utóbbit nemzetközi együttműködésben a különböző országok tudományos intézeteivel.

 

– Ennek a tevékenységnek két akadálya is lehet: a hivatalosan még ma sem elvetett finnugor elmélet és az állami támogatás teljes hiánya.

 

– Ezzel tisztában vagyunk. Az utóbbi évtizedekben a magyar őstörténeti kutatást észrevehetően háttérbe szorították, illetve az említett elméletnek megfelelően befolyásolták. Vannak olyan politikai erők, amelyek a magyar hagyományokat és őstörténetet még a közoktatásból is száműznék. Ma Magyarországon a nemzeti költségvetésből a tudományos kutatásra és fejlesztésre általánosan szánt anyagi források szánalmasan szerények, de amíg az ország nem rendelkezik olyan kormánnyal, amelyik ezekre a feladatokra és az oktatásra is hajlandó áldozni, addig a civil összefogásnak kell megteremtenie annak a feltételrendszerét, hogy legalább az eddig még meglévő alapkutatások tovább folyhassanak.

 

Szakács Gábor cikke.