Kína nyugati tartománya, Hszincsiang a jelenleg többségi őslakos ujgurok nyelvén Kelet - Turkesztán. A napokban a 78 éves Mukliszi Juszupbek, az Egyesült Ujgur Felszabadítási Front Kazakhsztánban élő elnöke, aki az (egyes történészek szerint rokon népnek mondható) ujgurok mai napig tartó függetlenségi harcáról és történelméről számolt be lapunknak (Táltos, 1998. 1. szám, Toronto, Canada - a szerk.).

"Mit tudhatunk az ujgur népről, s a magyarokkal feltételezhető rokonságról?"

"Az ujgur nép őslakos Ázsiában, eredetükről az a legenda járja, hogy élt Közép-Ázsiában két testvér, "10 ujgur" és "9 ujgur". Tőlük származik e pusztai nép két csoportja: a kínai Hszincsiang területén élő népcsoport a "9 ujgur" népe, míg a "10 ujgur", az onogurok Európába vándoroltak, s ők a magyarok ősei - tartja a máig is élő legenda. Az ujgurok a mai napig számon tartják a magyarságot, mint távoli rokonokat. 14 milliónak tudjuk az Európában élő magyarok számát, mi Kelet - Ázsiában 22 millióan vagyunk, így a törzs leszármazottait 36 milliós lélekszámúra becsüljük. Az ujgurok felvették ugyan az iszlám vallást, ám szerintem ez a különbség sem választja ej egymástól a testvérnépeket. Úgy gondoljuk, az ujgur és a magyar népnek szövetséget kellene kötnie."

"Mi késztette Önt arra, hogy elhagyja Kínát, s később egy szeparatista mozgalom élére álljon?"

"Történészként a tartományi központban, Urumcsiban végeztem a 30-as években alapított nemzetiségi főiskolán 1941-ben. Akkoriban a tartomány szinte független volt. A politikai körülmények később erőteljesen megváltoztak, s nézeteimért a kínai uralom kezdetén, az 1940-es évek végétől 1959-ig börtönben voltam, majd táborba kerültem. 1960-ban kiszabadultam a lágerből, és áttelepültem a Szovjetunióba. Kínába 1965 óta sem engednek vissza. Az emigrációban egyesítettem a szovjet köztársaságokban élő ujgurokat. A kínai gazdaságnak igen sokat jelent ez a terület, gondoljunk csak Hszincsiang 35 milliárd tonna kőolaj tartalékára. A tartományban 25 millió nem kínai származású polgár él, közülük több, mint húszmillió ujgur. A kínaiak száma jelenleg meghaladja a tízmilliót, míg 1950-ben legfeljebb 300 ezren éltek Hszincsiangban. Peking állítólag több tízmilliós betelepítést tervez. Nos, ami a saját tevékenységemet illeti, már Hruscsovnak jelentést írtam a kelet-turkesztáni helyzetről. Ő támogatta mozgalmunkat. A szovjet állam széthullása óta Kazakhsztánban élek, a kazak rádióban vagy 60 alkalommal szólaltam meg, s mintegy száz cikkemet ismertették. A kazak állam nem tiltotta be az emigrációs mozgalmat, de az utóbbi esztendőben Kína nyomására hűvösebbé vált a hatalmi szférával kialakított kapcsolatunk."

"Voltak-e ujgur autonómia törekvések? Mi váltotta ki a jelenlegi felkelést?"

"Az ujgur értelmiségiek 1950 és 1991 között számos alkalommal kérték Pekingtől jogaik érvényesítését, ám semmilyen választ nem kaptak. Az erőszakos nyelvi asszimiláció egyébként nem jellemző, elemi oktatás folyik ujgur nyelven, és újság, rádió is működik. Az ujgur emigráció már az 1992-es úgynevezett Lobnor-konferencián tiltakozott a Lobnor-tó környékén zajló kísérleti atomrobbantások ellen. A területszabályozás és az atomkísérletek következtében falvak, városok tűnnek el, s mi több: a tó mellett élő népcsoport, az úgynevezett "lobroni nép" sem található már meg. 1993. március 15-én megalakult az ujgur felszabadítási front, azóta mintegy 800 fegyveres akció zajlott Hszincsiangban. A vasút és szállítási útvonalak mellett a fölkelők a klinikákat is támadják, ugyanis a kínai nőgyógyász orvosok sterilizálják a női lakosságot, a megfogant magzatokat pedig elhajtják. Az abortuszok és sterilizálás elleni, "Megszülettünk" jelszóval szervezett 1998. május 10-i megmozdulás vezetőjén, Rahnidzsan Hádzsin augusztus 2-án végrehajtották az ítéletet, ami golyó általi halál volt. A szervezők 8-10 éves börtönbüntetést kaptak." (aláírás: U.Z.)

Kelet - Turkesztán, a későbbi Hszincsiang tartomány 1945-1950 között gyakorlatilag autonóm volt - állítják a függetlenség párti ujgurok. Szerintük 1950-ben Mao Cetung és Sztálin megegyeztek abban, hogy a terület 35 évig kínai megszállás alá kerül. Ez az egyezmény lejárt 1986-ban, később felbomlott a Szovjetunió, Oroszország pedig nem határos Hszincsianggal. Az őslakosok nem sokáig reménykedhettek: 1994-ben Oroszország, Kazakhsztán és Kirgizisztán aláírták az úgynevezett sanghaji egyezményt, melyben elismerték Kína nyugati határvidékét.

(forrás: Táltos, 1998. 1. szám, Toronto, Canada)

http://www.solyomfia.hu/azsiai.php?site=irasok&azonosito=35 

{Letöltés .doc formátumban}

Hírek:

Kőrösi Csoma Sándor feltételezését a japán tudósok mai tudományos eszközökkel vérvizsgálat alapján igazolták. Így bizonyosodott be, hogy az ujgurok rokonaink. Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain indult el Dr. Máthé Lajos 2006-ban, saját költségen szervezett önfeláldozó kutató útjára. Bár az MTA három kutatóintézete (zenetudományi, néprajzi, humángenetikai) is komoly ajánló levelet adott, a pekingi magyar nagykövetség kínai nyelvű támogató levele volt az egyetlen hivatalos papírom, amellyel tovább repülhettem Észak-Nyugat Kínába Ürümcsibe. Onnan kiindulva kb. 9000 km-t tettem meg hátizsákkal, buszon, vonaton, teherautón, öszvérfogaton és tevén Hsincsiang, majd Kanszu tartományokban az ujgur illetve jugur területeken.

A Hotán oázis mellett 20 km hosszú(!) és átlagosan 2km széles szkíta temető található, amiről például az európai tudósoknak fogalmuk sincs. Az oázisban lévő múzeumi tárgyakat ugyan szigorúan tilos fényképezni, de azért a bizonyító erejű képeket sikerült elkészítenem, illetve a tartomány legfontosabb saját tárgyait, illetve az azok lelőhelyeit bemutató jegyzéket is sikerült hazahoznom...

Sikerült 35 kg feljegyzést, könyvet, hang-és képanyagot hazahoznom. Ebben 350 ujgur népmese, 250 rege és monda, 4400 népdalszöveg, valamint számos közmondás, mondóka, feljegyzés és szakcikkek fénymásolata található. Mindezt kiegészíti kb. 35 óra hanganyag, 30 óra mozgókép és kb. 1200 fényképfelvétel. Az ujgur-kínai-angol szótár tízezer szót tartalmaz digitális formában. 40 db DNS mintát vettem, amely már feldolgozás alatt van.

Jelenleg az anyag rendezésének elsődleges feldolgozása folyik. 2008 nyarán szándékomban áll visszatérni, hogy a helyszínen folytassam a kutatómunkát.“

Dr. Máté Lajos