2007 nyarán egy nagy méretű római kőépület, egy útállomást maradványait tártuk fel Győrtől nyugatra, Gönyűn. Az épülő E.On erőmű területén folyó ásatás különösen jelentős volt abból a szempontból, hogy a környéken az elmúlt időszakban ez volt az egyetlen római kori épület, amely teljes egészében feltárásra került.

A Gönyűn feltárt útállomás Arrabona (Győr) (10 római mérföld) és Ad Statuas (Ács-Vaspuszta) (5 római mérföld) segédcsapati tábora között feküdt.

Rekonstrukció: Pazirk kft.

A terület központjában egy kőalapozású, vályogfalas épület került elő, amelynek négy helyisége a bejárat körül helyezkedett el, az épület hátsó részét pedig egy nagyobb udvar foglalta el.

Az épületet egy nagyobb kerítőárok vette körbe, amely a déli részen megszakadt – itt alakítottak ki egy kavicsozott bejárót, amely a limesutat kötötte össze az épülettel. A kocsikat, szekereket az épület előtt hagyták (ez lehetett a „parkoló”), itt a bekötőút a kerítőárkon belül kiszélesedett. Több helyen sikerült a talajba mélyedő keréknyomokat megfigyelni. Érdekességképpen megemlíthető, hogy a bejárat előtti területen a járószintbe taposva egy kulcs is előkerült. 

A nagyjából észak-déli tájolású, négyszögletes épület megépítésekor a derékszögekkel nem sokat törődtek, szinte egyik sarok sem sikerült 90 fokosra, valószínűleg annak a kis dombocskának a formáját követte, amelyre építették.

A falaknak csak az alapozását, illetve több helyen már az alapozás árkát találtuk meg, ezek egy 16,7 × 21,8 méteres épületet jelöltek ki. Az épület falainak 60 cm széles (= kb. 2 római láb) kőalapozása volt. Az alapozás tetején a habarcsot elkenték, majd erre húzták fel a vályogtéglákból álló falat. 

A bejárati helységek megmaradt alapfalai

Az épületet a hagyományos tetőcseréppel (imbrexekkel és tegulákkal) fedték le. A bejárattól jobbra eső helyiségben ugyanis majdnem épségben megtaláltuk az épület kemencéjét, amely a helyiség délkeleti sarkához támaszkodott.

Bronz fibula (ruhakapcsoló tű)

A feltárás során ebből a helyiségből és a körülötte levő területről került elő a kerámia leletanyag nagy része, amely között számos olyan edény is volt, amely csak konyhai használatban terjedtek el. A kutakból vett földminták számos olyan maradványt tartalmaztak, amelyek konyhai hulladékként kerülhettek oda.

A gabonafélék mellett volt itt konyhakerti hüvelyes (kismagvú lencse, takarmánybükköny), olaj- (mák) és rostnövény (len), fűszernövény (kapor, pasztinák), sőt dísznövény (kerti szegfű) magja is, többnyire szenült állapotban. Annak bizonyságául, hogy a termesztett gabonából ételeket készítettek, szenült ételfélék: kása- és kenyérmaradványok is előkerültek.

A kerítőárkon kívül három kutat tártunk fel. Az egyikbe, amely legközelebb volt az épülethez, rengeteg tetőfedő tégla került, köztük több bélyeges darab, valószínűleg az épület megépítésekor vagy átépítésekor. Ugyanennek az aljában egy beleesett sárga korsót is találtunk.

A második kútban viszont majdnem az egész hordóra bukkantunk: 80 cm magasan állt eredeti helyén rendkívül jó állapotban. Ez szolgált a kút béléséül. A fadongák abroncsát fűzfavesszőből készítették, mégpedig úgy, hogy a vesszőt meghajlítva rátekerték a hordóra, majd végeit hánccsal tekerték össze.

A kerítőárkon kívül, a két fenti kút között egy tegulával lefedett kutya sírja került elő. A kistestű kutya valószínűleg házi kedvenc lehetett, mivel nem csak egyszerűen elásták a földbe, hanem téglákkal lefedték, azaz eltemették.

Kút feltárása alján korsóval

A leletanyagról néhány szót: a konyha körül természetesen nagyszámú kerámia és állatcsont került elő, amely intenzív sütés-főzésről árulkodott több mint 100 éven keresztül.

Meglepő volt a nagyszámú bélyeges tégla előkerülése: 130-ból 88 db-ot a legio I adiutrix-szal lehet kapcsolatba hozni. Ez a csapttest Kr. u. 97-ben érkezett Brigetioba, a mai Komárom–Szőny területén elhelyezkedő legiotáborba. A legio neve a bélyegeken LEG.I.AD.PF rövidítésben jelenik meg.

Marcus Aurelius (161-180) császár bronz érme

Az épület felhagyása a falak módszeres elbontásával történt. Először a vályogfalat dönthették le, amelynek maradványait a tetőt alkotó téglákkal együtt az épület körüli kerítőárokba terítették szét. Ezt követően a kőalapozás köveit több helyen kiszedték, ennek esett áldozatául a konyhában levő kemence is, amelynek sarkát az épület falával együtt kitermelték és minden bizonnyal elszállították építőanyagnak.

A feltárás során nem találtunk arra utaló nyomot, hogy az épület támadás vagy betörés áldozatául esett volna. Elképzelhető, hogy a Kr. u. 2 - 3. . század folyamán bekövetkező klímaváltozások következtében a Duna és a talajvíz-szint megemelkedése miatt hagyják fel az állomást.

A kiállítás részlete a győri Xántus János Múzeumban

A pontosabb keltezéshez a dendrokronológia segítségét is igénybe vettük. Mindkét faszerkezetű kútból vettünk mintát, amelyeket Grynaeus András vizsgált meg: ezek alapján a 2. sz. kút tölgyből készült hordóját legkorábban Kr. u. 220-ban kivágott fákból állították össze.

Bár az épület a limesút mentén, katonai területen állt, mégsem tudjuk egyértelműen a katonasághoz, a határvédelmi építmények közé sorolni. Keskeny falai és gyenge struktúrája, nem biztosított védelmet, illetve sem kerítés, sánc, vagy paliszádfal nem védte. Ezért inkább az útállomások sorába tudjuk illeszteni, azaz elsősorban a hírnökök és futárok által használt állami postaszolgálat egyik eleme lehetett, ahol lovakat lehetett váltani, esetleg pihenni, megebédelni, szükség esetén pedig aludni egyet.

A feltárásról 2010. április 4-ig időszaki kiállítás látható a győri Xántus János Múzeumban, amelyen további információk, fotók és a Gönyűn talált leletek is megtekinthetőek.

Függelék

Az olvasók kérésére íme a római kori kulcs fotója:

és ráadásnak egy zárszerkezet képe: