Azt, hogy a hunok nem tűntek el a Kárpát-medencéből, sok magyar kutató bizonyította a 19. század folyamán. Szenzációs eredményeiket azonban rendre elhallgatják a finnugristák. Nézzük meg, hogy mit tudtak nagy tudósaink a göcseji hun hagyományról!

Egy székely tudós eredménye

A 19. század végén a székelyek történetét kutató Jakab Elek hozzálátott megírni Udvarhely monográfiáját. A nagy tudású magyar történész-akadémikus nem elégedett meg egy szűk korrajzzal, hanem megpróbálta felderíteni a székelyek nyugati rokonait. E célból ellátogatott Palócföldre, valamint Göcsejbe. Nem véletlenül választotta ki a fenti két helyet, hanem korábbi kutatásokra támaszkodott, hiszen akkoriban a nyelvészek egy része, például Vass József, azt állította, hogy a hun-avar nyelv nemcsak a székelyek között, hanem Göcsejben is megőrződött, sőt éppen a Kárpát-medence peremvidékein élő székely, a palóc és a göcseji nyelvjárás álnak a legközelebb egymáshoz. Pintér Sándor, a palócok kutatója is felvetette a székelyekkel való rokonságot. A történészek közül Horvát István, majd Szabó Károly is azt állították, hogy a dunántúli Göcsejben nemcsak a Pannoniába beözönlő hun katonák, hanem 453. után délre, Illyricumba vonuló hunok is megtelepedtek. A dombos, erdős terület ugyanis kiváló búvóhelyül szolgált Attila szétszóródott népének.

A nyugati végvidék

A magyar krónikák arról is tudnak, hogy Árpádék az ország felosztása után a székelyeknek is juttattak részeket Pannóniában. De talán már előttük is éltek ott hun és avar maradékok, valamint szkíta törzsek, akiket Anonymus szklavinoknak emleget. Talán különös véletlen lenne, hogy Árpádék éppen Göcsejbe nem vezettek hadjáratot az ott élő népek ellen. Valószínűleg azért nem, mert ott szövetségesekre találtak, akik azonnal csatlakoztak rokonaikhoz. Elképzelhető, hogy a frank krónikák által 561-ben emlegetett hungárok, majd a 864-ben feljegyzett vangárok a hunokkal a Kárpátokba érkezett hun szövetségesekre, magyarokra utaltak.  Ők pedig nem ellenségként, hanem szövetségesként tekintettek Árpád népére.
 
Néprajzi egyezések

Jakab Elek nemcsak történeti, hanem komoly néprajzi megfigyeléseket végzett. Felfigyelt arra, hogy a göcseji, a palóc és a székely házak nagyon hasonlítanak egymásra. Leírta, hogy nemcsak egyes házakban, hanem a település szerkezetben is csodás egyezések találhatók, hiszen a szeges települések mindhárom rokon népre jellemzők. Néhány göcseji szokás a székelyeknél nincs meg, csak a palócoknál, ez abból is fakadhat, hogy a két térség nagyjából hasonló domborzati viszonyokkal bír, míg a székelyek magas hegyek között élnek.

Obrusánszky Borbála őstörténetkutató