Az alábbi írás Hujber Ingrid tollából született, aki Nagyszentjános történetét írta meg. Mellette Gönyű történetét is felkutatta és papírra vetette. Ebből az írásból másoltam be. Akit érdekel az egész tanulmány itt megtalálhatja.

Gönyü története

Gönyü, Győr és Komárom között a megye keleti szélén a Mosoni-Duna és a Nagy-Duna találkozásánál fekszik. Kiterjedése K-ről Ny-ra 9 km, É-ról D-re 6,5 km. Területe: 9045 katasztrális hold.6 Ebből: 3797 kh szántó 200 khrét 17 kh szőlő 96 khkert 168 kh gyümölcs 1053 kh legelő 24 kh nádas 2668'kh erdő

"Gönyü: önálló tanácsú község Győr-Sopron megyében a Győri járásban, a Duna partján, hajóállomással.
Lakosainak száma: 3430 (1960-as adat)
Vasútállomás: Nagyszentjánoson (4,75 km-re) Rozs-, zöldség-, paradicsom-, dinnyetermelés Sertéstenyésztés, baromfitelep Erdőgazdaság. Állami Gazdaság.
A rómaiak idején fontos őrállomás.i
Néhány adat még Gönyüről:
"1. Államigazgatási beosztása - mint az előbbiekből is kitűnik - önálló tanácsú község
2. Községegyesítés: nem volt
3. Közterületileg lakott helyek: Nagy szentjános, Dózsamajor, Fileky-tanya, Győri-tanya, lesei-tanya, Kucser-tanya, Kisszentjános, Krémer tag, Majkszentjános, Pintértanya, vasúti őrházak
4. Közigazgatási terület: 5205 ha
5. Mezőgazdaságilag művelt terület: 5332 kh.
Az eddigi régészeti kutatások szerint ezen a területen az újabb kőkorban (neolitikum) jelent meg az ember.
Ebből - az 5000 évvel ezelőtt lejátszódott - korból csak néhány kőeszköz maradt fenn. (A gönyüi határban - sajnos a pontos lelőhelyet nem ismerjük - találtak egy ütőkövet - amellyel a kőeszközöket formálták - kővésőket, kőbuzogányokat, és előkerült egy nyéllyukas kőbalta is. Az 1880-as években még további eszközöket is felleltek, amelyek a Magyar Nemzeti Múzeum történeti múzeumába kerültek.)

A bronzkorbeli (kb. Kr.e. 2000-900) életről tanúskodnak egyes bronzemlékek: lándzsa és tőr. (A Kálvária-dombon egy turbántekercses díszítésű cserepet, fenőkövet, kis kőgolyót és agyagból készített orsókarikákat találtak. Később az 1930-as évek közepén egy bronzlándzsát és tőrt is kiástak itt, valamint Traianus császártól származó bronzpénzt.
Ezeket a leleteket a győri múzeum őrzi. Gönyütől keletre a Hömbölgő-dombon a II. világháború alatt ásott futóárok falában egy hombárt találtak. Sajnos a hombár a föld nyomásától széttörött, de ebből a nagy edényből egy füles bögrét emeltek ki.)

A bronzkort követő vaskornak csak a második feléből ismerünk leleteket. Bár ezeknek a lelőhelyét nem ismerjük, azonban a bronzból készült ékszerek arra vallanak, hogy valószínűleg sírból származnak. (Az itt talált bronzgyűrűt nem díszítették, a karperec azonban szép mivű.)

Az őskor egyik korszakába sem oszthatók be azok az edénytöredékek, amelyek a település egyik részéről kerültek elő.(Tóth Vilmos szőlőjében és idős Molnár Gyula szántóján, valamint az erebei út keleti szomszédságában hasonló cserepekre bukkantak.)

A rómaiak négy évszázados uralmának idejéből már jóval több lelőhelyet és leletet ismerünk. Számos települési nyom maradt fenn. Ásatások során földbeásott rómaikori házak falainak egész sorát találták meg temetővel együtt, ahonnan aranypénzek is előkerültek. (Kovács István búvár szerint, a Duna, egykor római lakótelepet hódított el a szárazföldtől és egyúttal a kutatóktól. A házak egyikének a kertjében még ma is látható egy római mérföldkő C.I.L. 13442 felirattal. Sajnos írása már olvashatatlan. Valamint találtak itt egy bronzcsengőt és Vespanius császár aranypénzét.)

"Évtizedek óta ismeretes, hogy az Ács és Gönyü között levő Vaspusztán egykor római település volt. A római tábor egy részét a Duna elmosta és jelenleg e folyó medre őrzi a kutatott leleteket. Nemrég azonban megtalálták az erődítés falait.
A községtől keletre, a római útnak a kavicsalapozása figyelhető meg a szántóföldeken. (Ez az út a bolgár kertészek közelében a mai műút szomszédságában található.)
Ezen a területen a régi út kissé eltért a mai országút irányától, amely alatt különben hosszan nyúlik el az akkori idők műútja is.
A település egyik részén ugyancsak a római korból származó épületnek a nyomai figyelhetők meg. (A szántóföldeken és a szőlőben terméskövek peremes római téglák töredékei és edény cserepek hevernek.)
A település tehát római eredetű. Helyén egy "Ad Statuas" nevű római katonai állomás volt. A római birodalom Dunáig előretolt határát külön őrhelyek biztosították. Ilyen állomás volt a gönyüi is, amely mellet húzódott az Arrabonát és Brigeliumot összekötő út. (Arrabonát, mai néven Győrnek, Brigetiumot pedig Szőnynek nevezik.) A két település között, akkori mértékkel nagy volt a távolság ( 50 km ), ezért kellett egy lóváltó, pihentető állomás az úton, mely a településen át vezetett.
A rómaiak életrevalóságát és gyakorlatiasságát ismerve feltételezhető, hogy "Ad Statuas" környékén földműveléssel is foglalkoztak az itt élő telepesek.
A rómaiaktól elhagyott telep tovább élt az avarok uralma alatt. Az avarok által Arrabona védelmére emelt körsánc külső sáncai a település határáig nyúltak.
A népvándorlás korából egy Marcianus császártól származó aranypénz került felszínre (Ezeket a leleteket a mai Nagyszentjános területén találták 1906-ban) A magyarság megtelepedése utáni időkből a középkorból ismét megszaporodtak a leletek. Arany- illetve ezüstpénzre bukkantak. (1944-ben egy edényben 70 dkg súlyú ezüstpénzt leltek. Az edény Síkor Ferenc birtokán volt egy ideig, de időközben elmállott. A pénzek legnagyobb részének nyoma veszett, csak 4 db-ot adott be Sikor a győri múzeumnak. Ez utóbbiak Anjou Mária ezüstpénzei voltak. 1949-ben a Sárosi-dűlőben pedig, Nagy Lajos király aranypénzét találták meg.)
A Léi törzshöz tartozó Szemere és Szoard hadnagyok birtokának határmegyéje volt e terület. 1433-ban szerepel először az írott forrásokban Gönyü vára. Ennek az erősségnek eddig még nem akadtak a nyomára.
Első királyaink idején Gönyü erősséggel bírt, lakóit a nagy - győri és szolga - győri várszolgák és udvarnokok adták. (Ezt egy 1213-ban kelt oklevél is bizonyítja, mely szerint itt királyi udvarnokok laktak.)
1222-ben II. András (Endre) egy templomszentelés alkalmával a Szentmártoni (Szentmárton mai nevén Pannonhalma.)  apátságnak adományozza a Gönyühöz tartozó, de a szántók határán kívül eső Tanya (Tonya) és Örvény (Eurwen) nevű halászhelyek egyharmadát, majd birtokot is hozzá. Ezekben a századokban a terület nagyobb részét még erdőségek és mocsaras kiöntések borították.
A XIV. században Gönyü Héderváry Lőrinc tulajdona, melyet tőle Miklós és János macsói bánok örökölnek, mint ezt Ulászló király egyik okirata bizonyítja. Ebben Gönyü mint mezőváros szerepel.
1449. körül a Héderváry birtokon több német és keszi nemes erőszakosan földet foglalt magának. Az országtanács Komárom vármegyére bízta ezen ügy rendezését.
Az 1596. évi adóösszeírások már újból puszta, lakatlan helységként említik Gönyüt, mely valószínűleg elpusztult a török Győr elleni ostroma idején. Gönyü hosszú ideig lakatlan maradt, mert még a kapuk összeírásakor 1619-ben sem szerepel, sőt jóval később 1729-ben is csak 18 jobbágyat és 15 zsellért találtak itt az összeírok.
A mind gyakoribbá váló árvizek elöntik a területet, a Duna szabályozása elkerülhetetlenné válik. "A karok és rendek szükségesnek látják, hogy Őfelsége a győri őrhely mellett elfolyó Duna árka megvizsgálására bizonyos, arra alkalmas biztosokat rendeljen ki. (1618. évi LIV. törvénycikk.)
Hasonlóképpen intézkedett még három további törvény. Mégis csak 1680. után kezdődhetett meg az intenzívebb hajózás. 1690-ben Gönyün ismét hajósok és vízimolnárok ütnek tanyát. Gönyünek ekkor már révjoga van. A török kivonulása után az elbujdosottak visszatértek a falvakba, és a polgári életre kényszerülők is megfelelő körülményeket találva Gönyün, letelepedtek.
Az első magyarországi népszámlálás szerint 1784-87. között 698 lakosa volt Gönyünek, akik közül a zsellérek száma volt a legmagasabb 83 fő.
Közel 100 évvel később 1880-ban már 1361 a lakosok száma. A szaporodás oka annak tudható be, hogy Gönyü kedvező földrajzi helyzete, valamint a Duna közelsége miatt állandó munkalehetőséget biztosított az itt élőknek
A XIX. század nagy változásokat hoz. A század elején megkezdik a Duna végleges szabályozását, ami kisebb, nagyobb megszakításokkal kitart a század végéig. 1830-ban végigfutott a Dunán az első gőzhajó. A további fejlődés helyett azonban ismét pusztulás következett be, mivel 1831-ben kolera járvány ütötte fel a fejét. A járvány elmúltával a forgalom ismét élénkebbé vált, A dunai gőzhajózás 1831. év február 1-én kezdődött. Ez év nyarán igen csekély volt a forgalma, de ősszel ismét jelentékenyen emelkedett. Ettől kezdve Győrnek meg volt az összeköttetése Budapesttel, sőt le egész Zimonyig meg voltak a rendes hajójáratai.
A nagy európai vízi országokat összekötő folyó ideális életteret biztosított a partján letelepült embereknek.
Az itt lakók is sokat szenvedtek a szabadságharc alatt az átvonuló magyar és osztrák hadaktól. 1849. április 23-án egy robbanás csaknem Gönyü felét rombadönti. A császáriak egy lőporral rakott hajója vesztegelt a Dunán, amit a túlparton lévő szabadságharcosok észrevettek és egy jól irányzott lövéssel a levegőbe röpítették. A detonáció és az azt követő robbanás irtózatos volt. A közelebb eső házak azonnal romhalmazzá váltak, a távolabb állók pedig erősen megrongálódtak, vagy megrepedeztek. Az egész városban (kb. 1200 lakosa volt ekkor Gönyünek) egyetlen ház sem maradt teljesen ép állapotban.
Gönyü azonban kiheverte e csapást és a vályog-sár házak helyett ezt követően épültek Gönyün téglaházak.
1848 előtt úrbéres község volt Gönyü, 1871-ben kisközséggé alakul, 1898-ban pedig önálló nagyközséggé. Mai temploma az 1880-as években épült, valószínűleg egy meglévő uradalmi épületet alakítottak át templommá: A gönyüiek nagyobbrészt hajózással, fuvarozással foglalkoztak, sőt még ma is sok hajós és halász kerül ki innen.
Az első világháborúban éppen a hajózás mentette meg Gönyüt a nagyobb véráldozattól. A hajósokat nem vitték a frontra, a Dunán teljesítettek hadiszolgálatot. Ennek tudható be, hogy az első világháború csak 17 halottat követelt Gönyütől.

Az 1970-es adatok szerint pedig 3903 lakosa volt Gönyünek, s azóta ez a szám csak növekszik. A szaporodás oka abban keresendő, hogy Gönyü kedvezőbb földrajzi fekvése miatt nagyobb mértékben tudta átmenteni a környező lakosságot.
Például: hajóállomás, kikötő működik a falu határában.