Óriási felhajtás keletkezett egykoron az óceán túlsó oldalán az Amerikai psycho című regény körül. Végre egy bestseller! – harsogták a New York-i lapok. Hát ha bestseller, akkor bestseller, gondoltuk idehaza, tudva, hogy milyen gyalázatosan szarok az amerikai sikerkönyvek. Különösen a thrillerek…

Hamarosan kiderült azonban, hogy az Amerikai psycho a lapjain elkövetett aberrációk és brutális gyilkosságok ellenére sem thriller, hanem hiteles korrajz és a saját éráján is messze túlmutató társadalomkritika. Még akkor is, ha talán nem annak szánta az író, Bret Eaton Ellis. A könyv egy fiatal és sikeres befektetési bankárról, a New York-i elit tagjáról, egy aberrált yuppie-ról szól, aki sorozatban gyilkol, de pozíciója miatt elkerül mindenféle büntetést. Pedig a végén már sírva jelenti fel saját magát…

Hogy mennyi a könyvben az önéletrajzi elem, nem tudni. Tény, hogy az író dúsgazdag ingatlanügynök gyermeke, biszexuális, s úgy mozog a yuppie-k világában, mint hal a vízben.

Nyilván innen a megrázó élményanyag, amely könyvvé formálva egy beteg és sorvadó társadalom lenyomatává állt össze az Amerikai psychóban. Centrumában azzal az érinthetetlen elittel, aki azt tesz, amit akar, úgy felesel törvénnyel és lelkiismerettel, ahogy kedve tartja. És a széles, agyonmanipulált tömeg pedig eléggé fáradt és kiégett ahhoz, hogy elfogadja ezt a kivételezettséget.

Film is készült az Amerikai psychóból, de nem Stohl András játszotta a főszerepét. Stohlnak valójában csak annyi köze van a műhöz és a műben ábrázolt világhoz, hogy ő is az elit tagja. Még ha ez a magyarországi elit is. Megnőtt napjainkban az aktivitás Stohl elhíresült balesete és a baleset folyományaként keletkezett bírósági per körül. Óvón és védelmezőn öleli őt egy tágabb értelemben vett értelmiségi kör. Első fokon két és fél évet kapott, de nem szeretne börtönbe vonulni. Barátai – köztük több önjelölt zseni és másságbajnok – aláírásokat gyűjtenek mellette, szerepeket adnak neki, hogy hangsúlyozzák pótolhatatlanságát, nagyszerűségét. Senki sem bizonygatja azonban az ártatlanságát, ez ugyanis nem érdekes. Stohl a szabadelvű elit tagja, és már a szóban is benne van, hogy ennek a kultúrkörnek mindent szabad, de nemcsak az elvek terén, hanem annak határain túl is. Jól ismert kettősség, egy nem is annyira új hatalmi filozófia, amely nemcsak a részeg színészek, hanem a politika, sőt az államok szintjén is működik. De még mennyire!

A Tv2 reggeli műsorának tanúsága szerint most éppen ott tartanak Stohl hívei, hogy lefényképezték, illetve levideózták azt az idős férfit, akinek maradandó egészségkárosodást okozott a színész a balesetben. A partizánakcióban készített felvételekkel azt akarják bizonyítani, hogy nem is lehettek olyan súlyosak az férfi sérülései, hiszen most már vidáman dolgozgat kertjében. Akármi is itt az igazság, nem ez a per lényege. De még csak nem is Stohl. Hanem az az elit, amely épp Stohl perén keresztül próbálja egyszer s mindenkorra manifesztálni saját érinthetetlenségét, az elit, amely magasan a társadalom fölött érzi magát. Egyes tagjai például azon háborogtak a múltkor, hogy Stohl tárgyalásán híres színész létükre sem ismerte fel őket a bíró…

Forrás: Sinkovics Ferenc/