Péterfai János István írása után:

Különös fintora a sorsnak, hogy az egykor rendkívül gazdag magyar istenvilágról szinte alig maradt valamilyen tudomásunk. Pedig nyugodtan állíthatjuk, hogy ennek rendkívüli gazdagságához semmilyen más istenvilág sem mérhető. Gyakran olvashatunk sajnálkozó írásokat eltűnt mitológiánkról, továbbá a rekonstrukciós tevékenységről. Megdöbbentő, de van olyan szerző is széles e hazában, aki azt hajtogatja, nem kell a mitológia, mert árt a tudománynak. Megjegyzem, amelyik tudománynak a mitológia ártani tud, az nem is tudomány. Ráadásul a mitológia önmagában is rendkívül fontos, amelyből költők, írók meríthetnek ihletet, sci-fi és fantasy írók, filmesek, zenészek táplálkozhatnak, szobrászok, festők alkothatnak mesterműveket őseink képzeletvilágának szereplőiről. Minden ellenkező híreszteléssel szemben van mitológiánk, nem is akármilyen. Pillantsunk bele ebbe a rejtélyes és titokzatos világba! 

Gondolom, sokak számára közismert, a nagy mitológiai enciklopédiák gyakorlatilag mellőzik a magyar istenvilág részletes bemutatását. Mivel nincs magyar összefoglaló mű, ezért nincs is mit bemutatni. Egyes nagy mitológusok meg is döbbennek a hiányon, de nem tudnak magyarul, ezért nem firtatják a felettébb gyanús kérdést. Azt ugyanis tudják, a magyar nagyon régi nép, ezért lehetetlen, hogy ne legyen gazdag istenvilága, akkor is, ha azt különös kegyetlenséggel elpusztította a történelem ezer vihara.

Ipolyi Arnold és Kandra Kabos mellett mások is írtak a magyar mitológiáról, de jelentős hatást nem sikerült elérni. Ráadásul Ipolyi Arnoldot olyan csúnyán letámadta Csengery Antal, hogy az első nagy összefoglaló munka szerzője többé nem emelte fel a tollat.  

Az egyistenhit fogalma mintegy 35000 éve alakult ki. Több őskori lelet mellett a magyar nyelv Egy (égi) szava is ezt bizonyítja. Megjegyzendő, a magyar ábécé körülbelül 40000 éves, minden más ábécé belőle jött létre, nagyon hosszú idő után.  

Isten szavunkban az Is – Fény, a Ten – a Tesz ige (Tenni) ősi alakja. Aki fényt tesz, ő az Isten. Képzeljük tovább a szó filozófiai jelentésének tartalmát. Mivel a székelyek Istin formában is írták e nevet, logikusa belőle származó Tisz alak, és máris Atlantisz nevénél vagyunk.  

Aranyhajú Istár neve meg egyszerűen Ist, vagyis a Fényt Tároló istennőt jelenti. Duna folyónk neve Ister volt a pannón időkben, vagyis a Fény Tere, mivel a felszíne csillogó, amikor rásüt a Nap. Istár, vagy Isztár neve elől rövidülve Sztár formára módosul. Mi tárolja a fényt odafenn, ha nem a csillagok? Így aztán a „sztár” és rokonai a szép ősi magyar istennő nevéből származik.  

De csillagnevünk igen sok van, köztük az egyik legfontosabb a Tündér. Két szóból áll, a „tün” igéből és a csillagot jelentő „dér” szóból, ez utóbbi a tár ige változata. Vizsgáljunk meg egy dér-darabkát, és látjuk, csillag formájú, olyan, mint a hópihe.  

Kik ezek az eltűnő csillagok? Bizonyára a hét égitest, a Nap, a Hold és az öt szabad szemmel is látható bolygó. A többi tündér állócsillag. A tündérek lehetnek kicsik is, mint a csillagok, de lehetnek óriások is, mint a Vadász, az Ikrek, vagy más csillagkép. Attól függően, honnan nézzük, a tündérek igen változatosak. Ember formájúak, mint a magyarok, akik a tündérek leszármazottai. Tündérszép Ilona az Ég Királynője. A Szép az isteni tulajdonságok egyik kifejezője, azt is jelenti, hogy nagyon régi. A „szépapa, szépanya” régi felmenőinket jelöli. Így aztán könnyen megérthető a Szép Tepi korszak, aminek pontos magyar jelentése „Ősi istencsillagok kora”, a tündérek nyelvén.

Fenn, a csillagos égen egy ősi és titokzatos birodalom létezik, számtalan szereplővel, köztük sok érdekes csillagnévvel. Sajnos, ez a tündéri birodalmat hazánkban nem szívelik, de a baráti Szlovákiában Bödők Zsigmond Magyarok Égi Képeskönyve című műve viszont megjelenhetett. A munka sok népi hagyományt közöl az égboltról. 

Szkytha, vagyis vagyis csuda őseinknek hét főistene volt, amint állítják a kutatók. Papaiosz a főisten, a sziszegő csángó végződés nélkül Papa Jó a nevének mai alakja.  

Temerinda istenasszony nevét Tengeranyja alakban értelmezik, eléggé pontosan. Temerin ma is magyar kisváros a Délvidéken, ahol kaphatna végre egy szép szobrot az istenasszony. A névben a Te istent jelent, a sumérban is, a Merin, Marin a tenger, ugyanis a névnek van Temarinda változata. 

Mivel a görög és római kultúra a magyarból fejlődött ki, mint az indoeurópai és afroázsiai nyelvek, számtalan istent találhatunk a mediterrán térségben is. A napisten egyik megtestesítője Apolló, aki gyógyító is, vagyis Ápoló, és férfi szerelemisten is, vagyis Apoló, csókoló. Az apol magyar ige csókol értelmű, lásd még ehhez Apolka nevét.  

Diana szintén magyar istennő, Kis-Ázsiából került át Itáliába a trószok által. Termékenység istennő, fennmaradt szobrait sok mellel ábrázolták, ezt jelenti a neve is: Di Anya. 

Szép Heléna természetesen azonos Szép Ilonával. Talán valamilyen szobrot lopott el Paris királyfi Spártából, mert Ilonát, az Ég Királynőjét nem lehetett ellopni. Az egész trójai háború kitaláció. Homérosz a magyar Trojat, vagyis begyorsult névvel Tróját görögökkel foglaltatja el. Trója főpapnője Szibilla, azaz Szép-Illa, vagyis Tündérszép Ilona helyi képviselője.  

Különös lények népesítik be a régiek képzeletét. A Nymfák olyan lények, akik fákban laknak és nagyon szépek. A Herkulesről készült filmsorozatban, Deianeira, a hős felesége egy fában lakik. Maga Herkules a magyarok egyik ősapja, Makar neve Magor nevének változata csak.  

A Nymphea növényi nemzetségnév, a tündérrózsák tudományos neve. Annyit tudunk, hogy a tündérrózsák reggel a felkelő Nap irányába néznek. Így Hor reggeli újjászületését is segítik. Egyes ábrázolásokon Hor, mint isteni napgyermek, egy tündérrózsa kelyhéből emelkedik ki. Elvégre Hor is tündér. A Nym-Fa egyértelműen Nűm-Fa, vagyis a nejem, akinek jelképe a fa, a termékenység és idő szimbóluma.  

A faunok szintén faistenek, ezt jelenti a nevük. Bár lólábú ifjaknak ábrázolják őket, kisebb szarvval, egy spanyol filmben, ami a rémséges spanyol polgárháborúról szól, a címben szereplő faun kifejezetten fa alakú. Hispániában pontosabban emlékeznek a faun valódi jelentésére, mint máshol. 

A fúriák a lelkiismeret-furdalás lényei, fúrják az ember lelkét és büntetnek. Lehet bőségesen folytatni a titokzatos lények sorát.  

A számtalan érdekesség közül még említsük meg a Labyrinthusok kérdését. Több labirintus típus létezett, ismert egy hatalmas labirintus Egyiptomból, és sokan a knosszoszi palotát is labirintusnak tartják. Azonban a valódi labirintusok, vagyis lábérintősök, növényi sövényekből álltak. A sövény magas volt és sűrű, tilos volt átmászni rajta, lábbal kizárólag a járatot lehetett érinteni. Ha egy lány és egy ifjú bújócskát játszott egy lábérintésben, akkor addig keresték egymást, ameddig jónak látták. Ugyanis a kiáltásokkal könnyen egymásra találhattak. Lehetett versenyt is rendezni, meg még ki tudja mit, a szép lábérintősökben. Biztosnak látszik, hogy kedvelt színhelyei voltak a szerelmi légyottoknak. Ma is léteznek gyönyörű parkok, bennük lábérintősökkel.  

Valaki gondolt már arra a titokra, hogy személyes névmásaink is istennevek? Pedig azok. Az Én a mindenben benne lévő isten, a Te a teremtő isten, az Ő (és Ü, U) a magasságos, a végtelen, az örökkévaló isten. A bizonyítékok százával állnak rendelkezésünkre.  

A magyar hagyományokban a hegyek, folyók, tavak, források, hatalmas fák, stb. isteneknek számítottak. Így a Dnyeper régi neve Boryszthenész, amit Bor-Üsten formában kell értelmezni. Sajnos, elfelejtették a tudákosok, a borvíz jelentését. 

A Pilis lenyűgöző tája Csillagkirályság, benne piramisok gyaníthatóak. Hyperborea titokzatos országát is őseink lakták. Egyik népdalunkban a refrén rendkívül furcsa: „uzsedári, uzsedom”. Titokzatos és ősi varázsmondás, így kell kiolvasni: Űsöd a ré űs udum. Vagyis Ré napisten és Udu napisten együttszerepel a varázsmondásban, jelezve, a tündérnép őse a Napisten.  

Vajon elgondolkodtunk már azon, hogy a csiga miért jöjjön ki a házából, ha a háza ideki ég? Még tejet és vajat is kap, amiből holnapra is marad, csak jöjjön már ki! A csiga jelentése: nap-háza. Hát ezért ég a háza ideki. Egyszerűen napcsalogatásról van szó a nagyon régies versikében. Aztán még kérdezhetjük, felismerjük a csigaházon az aranymetszést? Csak el ne felejtsük, hogy az építkezésekhez is csigákat használunk. Elvégre azt a sok ezer piramist valahogy fel kellett építeni.  

Nem is gondolunk arra, amikor fohászkodva azt mondjuk, hogy „ah”, akkor valójában Ah istent hívjuk segítségül. Amikor meg azt mondjuk, hogy „hé”, akkor valójában napot mondunk, mert a társunk, akinek szóltunk, szintén Napember.  

Régi csatakiáltásunk, a „Hui, hui” amiről jeles kutatóink az gondolják, hogy hun farkasüvöltés, valójában Menny Fiai jelentésű. Csak utána kellene nézni az írásoknak.  Haj Rá meg a Kerek (hajló) a Nap, vagy esetleg Rá Haja, ugyanis a felkelő napisten haja Horhoz, a legyőzhetetlenhez kapcsolódik.  

A Hur-Rá, egyszerűen Csillag a Nap, amit az angolok bizony nem tudnak, bár harci kiáltásuk. Elvégre a csillaghúr növénynevünk a nép nyelvén világosan beszél.  

Fel sem lehet mérni, hány helyen jelennek meg magyar istennevek az írott anyagban. Atlantiszban, Kárpátiában, Muban, az etruszkoknál, keltáknál, akik jó része magyar nyelvű volt, a hattiknál és hettitáknál, trószoknál, görögöknél, a magyar nyelvű szkytháknál, getáknál, hunoknál, meg a rokonoknál. Kutatásuk rendkívüli élményekkel gazdagít bennünket. Elvégre a Föld összes népe a rokonunk, de ezt csak mi tudhatjuk igazán.  

Felhasznált forrás: Hihetetlen magazin/