Nem mindennapi felfedezéseket tett egy indiai régészcsoport Dr. S. Kathiroli vezetésével. Két ősi romváros maradványait is megtalálták, és mindkettőét a tenger mélyén, India partvidékén. Az első rom-együttesre Gujarat szomszédságában bukkantak rá. A vízborította város csaknem hét kilométer hosszú, többnyire vastag gránittömbökből épült. A hihetetlenül érdekes piramisokra emlékeztető formációkon kívül, utakra, különféle robosztus épületekre és terekre utaló jelek kerültek elő.

A kutatók már arról is megbizonyosodtak, hogy a város még a legkorábbról ismert dél-amerikai építményeknél is öregebb, korban talán a legidősebb egyiptomi romokhoz és piramisokhoz áll legközelebb. Érdemes megjegyezni, hogy nem sokkal a város feltárása előtt mutatták be az egyik brit tévécsatornán Graham Hancock legújabb dokumentumfilmjét, amelyben a neves kutató egyértelműen utalt arra, hogy India partjainál előbb-utóbb egy minden eddiginél ősibb civilizáció nyomaira bukkannak majd.

A mindig hőzöngő szkeptikusok persze rögtön megfogalmazták az aggályaikat, de hamarosan kénytelenek voltak befogni a szájukat, mivel nem sokkal az első után a fáradhatatlan régészbrigád újabb város romjait tárta fel, ezúttal az India déli részén fekvő Mahabalipuram partjánál. Dr. Kathiroli szerint ez a romváros nem más, mint a Hét Templom ősi legendájában szereplő hely, amely állítólag a messziről érkezett istenek központjául szolgált, és amelyet az irigy Shiva haragjában hatalmas szökőárat támasztva tett a földdel egyenlővé. A hetedik templom tornya teljesen megsemmisült, de a másik hat kitűnő állapotban van, igaz, jó néhány méternyire a tenger mélyén. 

Monty Halls brit oceanográfus vezetésével 2002 áprilisában egy tizenhat fős speciális búvárosztag érkezett Mahabalipuramba, amely egyébként csupán egy apró halászfalu. A mindenre elszánt kis csapattal tartott Graham Hancock is, és csaknem két hónapon át folytattak vizsgálatokat a térségben, összesen 72 alkalommal merültek le a romokhoz. Halls véleménye szerint elképzelhető, hogy a világ eddigi legnagyobb archeológiai felfedezésével állunk szemben.

Lehetséges volna, hogy a gujarati és a mahabalipurami városok egyazon végzetes természeti katasztrófa áldozatai lennének? A tengerszint hirtelen emelkedése lett volna a vesztük? Graham Hancock szerint igen, és erre az óriási tengerszint-emelkedésre csakis minimum ötezer évvel ezelőtt, még a jégkorszak idején kerülhetett sor. A jégkorszak végén számos, egészen addig az ideig virágzó civilizáció semmisült meg, csak homályos emlékük maradt meg az emberiség tudatalattijában.

Ez a két romváros egyértelmű bizonyíték arra, hogy valamikor létezett egy ismeretlen, ősi indiai civilizáció, amelynek múltját teljes homály fedi. A gujarati és mahabalipurami felfedezések előtti időszakban az adott települések közelében csupán legfeljebb Kr. e. 500 környékéről származó leletekre bukkantak. Hancock szerint könnyen előfordulhat, hogy az egész indiai történelem átértelmezésére sarkalló leletekről van szó, de még akkor is fantasztikusak, ha valamilyen furcsa véletlen folytán kiderül róluk, hogy nem idősebbek 5000 évesnél. A neves amatőr régész számára ezek az indiai feltárások más szempontból is igen nagy jelentőséggel bírtak.  

A barátai által csak “modern Indiana Jones”-ként emlegetett férfit számos támadás érte az utóbbi években a szkeptikus tudósok részéről, akik egyre hevesebben követelték, hogy konkrét bizonyítékokkal támassza alá forradalmi elméleteit. Több mint valószínű, hogy erre most végre sor is kerülhet… A BBC-nek adott interjúját Hancock a következő mondatokkal zárta: “ Évek óta küzdök azért, hogy az akadémikusok elfogadják a nagy ősi katasztrófákról és a vízözön-mítoszok jelentőségéről szóló elméletemet. A gujarati és mahabalipurami leletek végre bebizonyították, hogy a mítoszok az igazságot tartalmazzák, az akadémikusok pedig tévedtek!”