A források szerint László erőskezű, hatalmas termetű férfi volt, aki "a többi ember közül vállal kimagaslott". Nagy testi erejét még ötven éves kora körül is megőrizte. A harcban való jártassága, a csatákban mutatott személyes bátorsága következtében a középkorban fokozatosan vált nagyon népszerűvé. A kiváló katonai erények mellett Hartvik püspök már Könyves Kálmán idején elismerően írt László erkölcsösségéről, erényességéről és mély vallásosságáról.

A középkori László-kultusz kibontakozásához a döntő lökést III. Béla adta meg, aki 1192 júniusában pápai jóváhagyással szentté avatta I. Lászlót. Ennek nyomán a kialakuló magyar lovagi kultúra és életmód őt tekintette példaképének. Károly Róbert és I. Lajos hódoló tisztelettel adóztak a lovagkirály emlékének. Nagy Lajos aranyforintja hátoldalára László képét verette, s ez a XV. század végéig kötelező hagyomány maradt a királyi pénzeknél. I. Lajos leányának, Mária királynőnek idejében László mellképe a felségpecséten az igazságos uralkodó szimbólumaként szerepelt. Luxemburgi Zsigmond király azért látogatott el Váradra, hogy megtekintse László sírját és ereklyéjét, majd kívánságának megfelelően halála után László mellé temették el. Ugyanis I. Lászlót előbb Somogyvárott temették el, később azonban - 1113 után - a holttestét átvitték Nagyváradra, s ott helyezték örök nyugalomra. Váradi sírja csodatevő zarándokhellyé lett. A XV. század elejéig a váradi székesegyházban őrizték kürtje és csatabárdja mellett fejereklyetartó mellszobrát (hermáját), amelyre peres ítéletek résztvevői és főúri összeesküvők tettek esküt. Az eredeti herma a XV. század elején megsemmisült, helyette újat készítettek, amelyet ma Győrben őriznek.

A népét győzelemre segítő László kultusza tovább élt a későbbi korokban is. A nehéz háborús időkben a nép László királytól várt és remélt segedelmet; a magyar katonák László nevét kiáltozva rohantak a törökökre. Testi és lelki képességei miatt a Katolikus Egyház csodatévő harcos szentet is tisztel benne amellett, hogy személyében a magyar történelem sikeres országépítő uralkodójára tekintünk, aki kemény kézzel szilárdította meg a legyengült államot, másrészt pedig a német terjeszkedéstől, a pápai hűbértől és a keleti nomád népek pusztításaitól egyaránt megvédte országát és biztosította a független magyar állami létet. Minden időkre prototípusává vált az erényekben dús és a tetteiben évszázadokra előre cselekedni tudó országvezetőnek.

Szent László I. törvénykönyve

A mi teremtőnk és megváltónk, az úr Jézus Krisztus uralkodása alatt, az ő születésének 1092. évében május hó 20-án Szabolcs városában szent zsinat tartatott, a magyarok legkeresztényibb királya, László elnökletével, országa összes püspökeivel és apátjaival, valamint az összes előkelőkkel, az egész papság és a nép tanúskodása mellett. Ezen a szent zsinaton a kánonoknak megfelelően és dicséretre méltó módon a következő határozatokat alkották meg.

A másodszor nősült áldozó- és szerpapokról

Megparancsoljuk, hogy az olyan áldozó- és szerpapokat, akik másodszor nősültek, és akik özvegyek vagy eltaszított asszonyok férjei, el kell választani ( feleségüktől ), és vezeklés tartása után rendjükhöz térjenek vissza. És akik nem akarnák e meg nem engedett házasságukat megszüntetni, az egyházi törvények rendelkezéseinek megfelelően hivatalukat veszítsék. Az elválasztott asszonyokat pedig, parancsoljuk, hogy adják vissza szüleiknek, és mivel nem voltak törvényesen ( egybekelve ), ha akarnak, szabad legyen nekik férjhez menni.


Azokról, akik rabszolganőt választottak feleség helyett

Ha pedig valamely pap rabszolganőjét vette maga mellé feleség helyett, adja el, és ha nem akarná, erőszakkal adják el, és árát vigyék a püspöknek.


A papoknak adott engedményről

Azoknak a papoknak pedig, kik első és törvényes házasságban élnek, a béke megóvása és a szentlélek egysége miatt, ideiglenesen engedélyt adunk, amíg nekünk ebben az ügyben az apostoli szentatya tanácsot fog adni.


A püspökökről, ha egyetértenek azokkal, akik a meg nem engedett házasságtól nem akarnak megválni

Ha pedig valamely püspök vagy érsek olyanoknak, akik a meg nem engedett házasságtól nem akarnak megválni – e határozatot megvetve – beleegyezését nyújtja, vagy egyházat ad neki, vagy valami olyan működéset enged meg neki, ami az egyházi rendhez tartozik, a király és püspöktársai ítéljék el aszerint, amint nekik helyesnek látszik. Ha pedig az esperes tudatlanságból egyetért a püspökkel, vagy a pap az ő beleegyezésével marad meg ilyen vétekben, ( az esperes ) önként vesse magát alá a püspök ítéletének.


A nem teljesített adományról az egyház részére

Ha valaki az Istennek egyházat épített, és az adományt megnevezte, a megígért adományt azonban nem adta meg, ennek megszerzésére legyen illetékes, követének kiküldésével, a püspöki törvényszék, ha valaki e követnek ellentmond, és ellentmondás közben megveri, az ilyen a királyi törvényszék ítélete alá essék


Az egyház javainak a pap gondatlansága által történt-elvesztéséről

Ha a papok közül valaki az egyház javait saját hajlékába viszi, és ott eladja vagy gondatlansága által elveszti, az egyháznak háromszorosan térítse meg.


A lázadás miatt elpusztult templomok helyreállításáról

A lázadás miatt elpusztult vagy felégetett templomokat, a király parancsára, az illető egyház papjai állítsák vissza. Kelyheket és ruhákat a király költségén adjanak, könyvekről a püspök gondoskodjék.


A régiség miatt történt elpusztulásról

A régiség miatt elpusztult egyházakat a püspök építse újjá.


A kereskedőkről, kiket izmaelitáknak neveznek

A kereskedőket, kiket izmaelitánknak neveznek, ha kiderül róluk, hogy megkeresztelkedésük után visszatértek a körülmetélésen alapuló régi törvényükhöz, lakhelyeikről távozzanak, [ - - - - ] ha ártatlanoknak bizonyulnak, saját lakhelyükön maradjanak.


Zsidók és kerestzény nők házasságáról

Ha zsidók keresztény feleséget vesznek el, vagy valamely keresztény személyt tartanak maguknál szolgálatban, ezeket vegyék el tőlük, és bocsássák őket szabadon, az olyanoktól pedig, akik ezeket eladták, ezek árát vegyék el, és a püspökök jövedelmét képezze.


Az egyházak látogatásának elmulasztásáról vasár- és ünnepnapokon

a) Ha valaki vasárnapokon vagy a nagyobb ünnepeken nem megy az ő kerületének egyházába, verésekkel javítsák meg.

b) Ha pedig a falvak oly távol vannak, hogy a falusiak az ő kerületük egyházába nem tudnak elmenni, közülük mindnyájuk nevében legalább egy menjen el botra támaszkodva az egyházba, és három kenyeret és egy gyertyát vigyen az oltárra.


A fent említett napok megünnepléséről

Ha valaki ezeken a napokon vadászik, kutyáit és lovát veszítse, de a lovat ökörrel megválthassa. Ha pedig pap vagy ( más ) egyházi személy vadászik, az egyházi rendből távozzék mindaddig, amíg elégtételt nem ad.


A házasságtörő nő meggyilkolásáról

Ha valaki más férfivel fajtalankodó feleségét megöli, Istennek adjon számot, és ha akarja, más feleséget vehet. Ha pedig az asszony rokonai közül valaki vádat emel ellene, hogy ( feleségét ) igazságtalanul ölte meg, bírói vizsgálattal tárgyalják meg ( az ügyet ), és a szomszédoktól mindenképpen tudakolják meg, vajon nem állott-e az asszony férjénél lenézésben és megvetésben, vagy a fajtalankodásnak valami gyanúja nem merült-e fel már előbb vele kapcsolatban, és aszerint ahogy ésszerűnek látszik, döntsék el az ügyet.


Az elsejei összejövetelekről engedély nélkül való elmaradásról

Ha valaki az elsejei összejövetelekről papjának vagy társainak engedélye nélkül kivonja magát, kezét, amellyel testvériséget fogadott, tíz penzával váltsa meg.


Az ünnepeknek kereskedés miatt való elhanyagolásáról

Ha valaki vasárnapokon vagy nagyobb ünnepeken az egyházat elhanyagolva vásárra megy, lovát veszítse.


A vasárnap megünneplésének elmulasztásáról

Ha valaki vasárnap vásárt üt, megparancsolja e ezent zsinat, hogy amiképpen felállította sátrát, éppúgy bontsa szét. Ha pedig valaki ellenszegül, ötvenöt penzát fizessen.


Külföldi papok befogadásáról

Ha valamely idegen egyházi személy püspökének ajánlólevele nélkül jön ebbe az országba, ítélettel vagy tanúbizonysággal vizsgálják meg, netalán nem szerzetes-e, vagy nem gyilkos-e, vagy nem olyan-e, aki valamely rend tagjanként tett fogadalmat.


Az egyházi személyek függő viszonyáról

Ha valamely egyházi személy ebbe az országba jön, és vele az ura jól bánik és aszerint jár el, ahogy vele megegyezett, ha ( urától ) el akar távozni, semmiképpen se távozzék, mielőtt a neki okozott igazságtalanságról a király előtt panaszt nem tett.


Azokról, akik egyházunkat elhagyják

Ha a falusiak egyházukat ( templomukat ) elhagyva máshova vándorolnak, püspöki joggal és királyi paranccsal kényszerítsék őket oda visszatérni, ahonnan elmentek.


A házasságtörésen ért asszonyról

Ha valaki feleségét házasságtörésen éri, és bíróság elé állítja, az egyházi törvények rendelkezései szerint vezeklést szabjanak rá, és a vezeklés eltelte után, a férj, ha akarja, őt ismét fogadja vissza, ha pedig nem akarja, ameddig mindketten élnek, házasság nélkül maradjanak.


Az apátoknak a saját püspökeik által való kormányzásáról

Az apátok – az atyák végzései szerint – maradjanak meg alázatosan az ő püspökeik kormányzása alatt, kiknek a területéhez tartoznak. És nemcsak egyszer egy évben, hanem gyakran látogassák a püspökök ezen monostorait, és a szabályoknak megfelelően vizsgálják meg a szerzetesek életét és társalkodását. A belépő szerzetesek, amely szerzetesmonostornak akarják, ajánlják fel magukat vagyonukkal együtt, hasonlóképpen a szerzetesnők is, szerzetesnői monostorban. Ezután pedig ne merészeljen valamely püspök vagy apát szerzetest vagy szerzetesnőt bizonyos meghatározott hely címe nélkül felszentelni.


A pogány szokásokról

Akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékokat visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek.


Vagyon adományozásáról valamely egyháznak

Ha valaki vagyonát vagy birtokait valamely egyháznak adományozta, semmiféle ok közbejöttével se merje azt visszavonni, és más egyháznak adni.


Egyházi javak megtalálásáról

Az egyházak javai, bárhol találjanak ilyeneket, akár más egyházaknál, akár ( kegy- ) uraknál, az előbbi egyházukra szálljanak vissza.


Azokról, akik a hívek holttestével nem törődnek

a) Ha valaki a vasárnapot nem tartja meg és az ünnepnapokat sem ünnepli meg, vagy a négy böjti időben és az ünnepek előestéin nem böjtöl avagy halottait nem az egyház mellett temeti el, tizenkét napig kenyéren és vízen vezekeljen.

b) Ha az úr szolgájának testét, vagy a falusi bíró a szegénysorsú idegen vagy falubeli holttestét nem viszi az egyházhoz, ugyanúgy bűnhődjék.


Az ünnepnapokon dolgozó zsidókról

Ha valaki vasárnap vagy más nagyobb ünnepen zsidót dolgozni lát, hogy meg ne botránkozzanak a keresztények, eszközeit, amelyekkel dolgozott, veszítse el.


Az apátok szabadjainak tizedjéről

Az apátok szabadjaik után adjanak tizedet a püspöknek.


A vassal vagy vízzel való istenítéletek tanúiról

Valahányszor akár vízzel, akár vassal istenítélet történik, legyen jelen három alkalmas, esküt tett tanú, akik egyrészt az ártatlannak ártatlanságát, másrészt ellenkező esetben a bűnösnek bűnös voltát igazolják. A pap ( tüzes ) vas ( próba ) esetén két penzát és víz (-próba ) esetén egy penzát kapjon.


Mise tartásáról egyházon kívül

Egyetlen pap se merjen misét tartabi egyházon kívül, kivéve, ha esetleg utazás közben szükség kényszeríti őt erre. Ha pedig ispánja kényszerítette őt erre, az egyházi rendet hagyja el, és aki őt erre kényszerítette, ötvenöt penzát fizessen. Utazás alatti napokon azonban az istentiszteletet szabad legyen sátorban végezni.


A szabadok tizedjéről

a) A püspökök a szabadoktól szedjenek tizedet

b) A szabadok pedig bármely püspökhöz vagy ispánhoz szegődtek, ahogy ezeknek tetszik, úgy bánjanak velük, mégis szabadságuk épségben tartásával.

c) Akiket pedig a lelkek üdvéért szabadítottak fel, azzal a kikötéssel azonban, hogy az egyháznak szolgáljanak, senkinek másnak ne, csak a papnak segédkezzenek.


A hús elhagyásáról

Azok a latinok, akik a magyarok törvényes szokásával egyetérteni nem akarnak, akik, miután a magyarok a húst elhagyták, ők azt még hétfőn és kedden is megeszik: ha a mi jobb szokásunkkal nem akarnak egyetérteni, ahová akarnak menjenek. A pénzt azonban, amit itt szereztek, hagyják itt, hacsak talán észre nem térnek, és a húst velünk együtt nem hagyják el.


Leány vagy asszony ellen elkövetett erőszakról

Ha valaki leányon vagy asszonyon, aki egyik faluból a másikba megy, erőszakot követ el, úgy bűnhődjék, mintha embert ölt volna.


Más püspökség területén világra jött állatok tizedéről

Azok a püspökök, akik a más püspökség területén ( világra jött ) állatok után kapnak tizedet, ( a tized ) negyed részét engedjék át a saját maguk püspökségében lakó papoknak.


Az erkölcstelen életű nők és a boszorkányok bűnhődéséről

Az erkölcstelen életű nőket és a boszorkányokat, amint a püspök helyesnek látja, aszerint ítélje meg.


Az apátok és szerzetesek csókjáról a király vagy püspök részéről

Ha előfordul, hogy a király vagy a püspök valamely apátságba megy, az apátok és szerzetesek a király vagy a püspök csókjára ne az egyházban járuljanak, hanem kilépve a keresztfolyosóra, sorjában állva várakozzanak a király vagy a püspök csókjára. A királyt pedig és a püspököt, ahány személlyel és akivel nekik tetszik, engedje az apát a kolostorba lépni.


Az apát vagy szerzetes üdvözléséről, ha a királyhoz megy

Ha pedig megtörténik, hogy vaalmely apát vagy szerzetes a király udvarába megy, a királynak üdvözlésére ne az Isten egyházában járuljon, hanem miután kiment az egyházból, a házban vagy a sátorban üdvözölje őt.


A szentek előestéinek megtartásáról

Ezen a szent zsinaton a tiszteletre méltó László király elrendelte, s az összes jelenlevők helyeselték és szentesítették, hogy meg kell ünnepelni: Boldog István király előestéjét és Gellért vértanúét, amelyen szenvedett és három napot Szent Márton ünnepe alkalmával.

És amit atyai nagybátyja, András király fogadott és rendelt – az összes püspökökkel, akik akkor voltak -, ez a legkeresztényibb király nem akarta lerontani, hanem erősebben megszilárdította, tudniillik: három nap vigíliát ( böjtöt ) Szent Péter ünnepe előtt.


A szentek ünnepeinek tiszteletéről

Hogy ezek az ünnepek megünnepelendők minden évben: az Úr születése, Szent István első vértanú ünnepe, Szent János evangélista ünnepe, az Aprószentek ünnepe, az Úr körülmetéltetése, Vízkereszt és annak előestéje, Gyertyaszentelő Boldogasszony, húsvétkor négy nap, Szent György vértanú ünnepe, Fülöp és Jakab ünnepe és ennek előestéje, Szentkereszt megtalálása, az Úr mennybemenetele, Szent István király ünnepe, Bertalan apostol ünnepe, Szűz Mária születése, Szentkereszt felmagasztaltatása, Szent Máté apostol ünnepe, Szent Gellért ünnepe, Szent Mihály arkangyal ünnepe, Simon és Júdás ünnepe, Mindszentek ünnepe, Szent Imre hitvalló ünnepe, Szent Márton ünnepe, Szent András ünnepe, Szent Miklós ünnepe, Szent Tamás apostol ünnepe és minden egyházközség ünnepelje meg saját védőszentjét és az egyház felszentelésének napját.


Az elsejei társaságokban részt vevő apátokról és szerzetesekről

Az apátok és szerzetesek a hónap elején összejövő testvérek között ne üljenek asztalhoz, hanem az apát a testvérek felajánlásait vitesse a kolostorba, és a szabályzat szerint ossza szét a szerzetesek között.


Azokról, akik a tizedet megtagadják

a) A püspök szedjen tizedet mindenből, de a következő módon: a püspök poroszlója kérdezze meg a termés vagy állatok tulajdonosát, hogy mennyije van. Ha hisz szavainak, vegyen aszerint, ahogy azt mondta, ha pedig nem hisz, eskesse meg őt, és azután vegyen. A terményt pedig keverten ne fogadja el, csak különválasztva.

b) Ha pedig az eskü után a termés tulajdonosáról valaki idegen azt mondja, hogy hamisan esküdött, a püspök poroszlóján kívül a király és az ispán poroszlója előtt mérjék meg a termést. Ha a termés tulajdonosa vétkesnek bizonyul, neki adják a tizedrészt és a kilenc részt adják a püspöknek, ha azonban az találtatik hazugnak, aki bevádolta őt, ugyanazon büntetés szerint fizessen vétkéért. Ha pedig ( a vádaskodónak ) nincs semmije sem, amiből magát megváltsa, adják el őt, de csak egyedül, gyermekeit nem.

c) A tizedet pedig az Úr születésének ünnepéig teljes egészében szedjék le.

d) A fiút pedig, aki apja házában lakik, vagy a rabszolgát ne számítsák külön, hanem együtt adjanak tizedet a családfővel, az olyan fiaktól azonban, vagy szolgáktól, akiknek külön van házuk, szedjenek tizedet mindenük után, amijük van.

e) Ha pedig valaki olyan konok, hogy amikor megkérdezik, a püspök poroszlójának nem akarja a tizedet megbecsülni, akkor a poroszló jelölje meg alkalmas tanúk előtt, amennyi előtte igazságosnak látszik.

f) Lent vagy kendert annyit vegyen, amennyit egy marékkal, az ujjakat földre nyomva, össze lehet szorítani. Ha csépelt gabonát talált, ha tíz vedernyi, ne szedjen semmit se, ha húsz vagy több, vegye a tizedrészét.


A királyi palotába jövő pereskedőkről

Ha pedig valaki a nemesek vagy az ispánok közül pereskedés végett a királyi udvarba jön, s ott a királyi palotában nem áll ellenfelével szembe, hanem mire a királyi kiáltó szólítja, a király engedélye nélkül hazamegy, ügyét veszítse el, és azonkívül, ha valamit elvett, kétszeresen adja vissza.


Azokról, akik a király vagy a bíró pecsétjét megvetik

Ha pedig valaki a király pecsétjét valakire kiküldeti, és maga elmulasztja, hogy a királyi udvarba jöjjön, ügyét veszítse el, és fizessen öt penzát, és ahányszor ezt megismétli, annyiszor öt penzát fizessen. Ha pedig a bíró pecsétjét küldeti ki, és ő nem megy el, száz nummus-t ( aprópénzt ) fizessen.