A hazai kutatók máig nem alakítottak ki egységes álláspontot arról, hogy vajon honnan is eredhet a magyar Alföld kincse, a szürkemarha. Ha valaki ellátogat az Ordoszba, a hunok őshazájába, akkor megtalálhatja a választ. Egykori Hunnia területén ugyanis évezredek óta élt egy hatalmas, a mi szürkénkhez hasonló állat.  

Kétséges eredet?

A magyar szürkemarha eredetéről a 19. század vége óta folyik a vita. Akkor a történeti hagyományunk és néprajzunk minden kincse ellen totális támadás indult az akadémikusok részéről. Akkor néhányan tiltakoztak a Feszty-körképen feltűnő szürkemarhák ellen, mert szerintük azok nem Árpád fejedelmünkkel érkeztek hazánkba. Azóta is élénk vita folyik a fenséges állatunk eredetéről, a legáltalánosabban elfogadott „tudományos” elmélet szerint a szürkemarhát a kunok hozták magukkal a 13. században. Az utóbbi években olyan elmélet is napvilágot látott, miszerint ez egy helyi, őshonos állat lehet, hiszen nem találták meg párhuzamát a keleti sztyeppei térségben. Egyedül a szomszédos Ukrajnában véltek felfedezni egy, a miénkhez hasonló, bár kisebb méretű marhát.

Nyomok a hunok földjén

A magyar szürkemarhához nagyon hasonló állat a sárga-folyó nagy kanyarulatánál is élt, sajnos ez az állat a 20. század folyamán kipusztult, így már csak néhány emlék maradt utána. Aki a híres állat nyomába akar eredni, annak három dokumentum segíti útját. Az első az Ordosz szívében, Edzsen Horóban, Dzsingisz kán jelképes sírjánál található. A nagykán hagyatékát őrző darhatok múzeumában látható egy hatalmas szarv, mely a mi szürkemarhánkra emlékezteti a magyar látogatót. A hazánkban megforduló és a hun nyelvet kutató Ucsiraltu is úgy vélte, hogy a szarv megegyezik a magyar fajtáéval. A másik nyom az Ordosz déli részén lévő Uusin járás múzeumában található. A nagyszabású kiállításon megtekinthetjük a térségben élő állatok képeit. Ott láthatjuk vissza a mi szürkemarhánkhoz nagyon hasonló állatot, melyet a helyiek uszan ükürnek (vízi marhának) neveztek el. Haszcsogtu, múzeumigazgató szerint az állat sokáig élt az Ordoszban, de a 20. század folyamán kipusztult.

A hunok marhája

Vajon a véletlen műve, hogy a magyar szürkemarhához hasonló állat éppen a hunok ősi földjén élt, közel a déli hunok fővárosához, Fehérvárhoz (Tongvancseng)? Található erre régészeti bizonyíték? A harmadik nyomot Ordosz városban (kínaiul: Dongsheng) lelhetjük meg, egy jelentős bronzkori kiállításon, mely a térségben talált ősi tárgyakat gyűjtötte össze. A hunok és szövetségeseik már a Kr. e. 1. évezredben művészien kidolgozott bronztárgyakat öntöttek.

Az övcsatokon, plaketteken feltűnnek kedvenc állataik, köztük egy nagytestű és nagy szarvú marha, melyet a kínaiak vízi bivalynak azonosítottak, nem lévén más, ma élő állat, mely megegyezni a bronztárgyakon lévőkkel.  A bivaly szarva azonban egyáltalán nem hasonlít a bronztárgyakon ábrázolt haszonállatokra. Egyetlen egy állat jöhet szóba, melynek ugyanolyan hatalmas teste és szarva van: a magyar szürkemarha! A bronzkori leletek nagyon jól beazonosítják a hunok ezen haszonállatának korát és azt igazolják: egy nagytestű és nagy szarvú marhafajta létezett a sztyeppéken. Ennek az ősi fajtának talán egyetlen utóda a mi szürkénk, mely nemcsak hungarikum, hanem a hun örökség páratlan kincse!

OB