1918. november 24-én alakult meg Kun Béla vezetésével a Kommunisták Magyarországi Pártja.

Alapítói voltak az akkor ellenzékben lévő szociáldemokrata politikusok, a forradalmi szocialisták valamint a Szovjet-Oroszországból hazatérő kommunista hadifoglyok.

A kommunista diktatúra vezetésében nagy számban vettek részt zsidók. A Tanácsköztársaság tényleges vezetője, Kun Béla külügyi népbiztos (miniszter) mellett a kommunista felső vezetés mintegy 60 százaléka zsidó származású volt. Így például Böhm Vilmos szocializálási, később hadügyi, Landler Jenő belügyi, Lukács György közoktatásügyi, Hamburger Jenő földművelésügyi, Rákosi Mátyás szociális termelési, Pogány József hadügyi népbiztos. A vörös terror három vezető alakja közül kettő (Korvin Ottó és Szamuely Tibor) zsidó volt.

A Tanácsköztársaság zsidó származású vezetői a kommunista eszme nemzetköziségének bűvöletében megtagadták zsidóságukat, meggyőződésük szerint nem etnikai-vallási származásuk, hanem "osztálytudatuk" volt a döntő. Kommunista hitük szerint zsidóságuknak semmi jelentősége nem lesz az új proletárállamban. A kommunizmus lehetőséget adott számukra, hogy az üldözetés forrásának, terhes örökségnek érzett zsidóságukat eldobják maguktól. Legfőbb ellenségüknek az arisztokraták és nemesek mellett éppen a nagytőkéseket, kis- és nagypolgárokat tartották, akik között igen sok volt a zsidó. A vörös terror egyaránt lecsapott a zsidó és nem zsidó magyarokra. A kivégzettek, bebörtönzöttek között számos zsidó volt, a kisajátítások sok zsidó egzisztenciát semmisítettek meg.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kommunist%C3%A1k_Magyarorsz%C3%A1gi_P%C3%A1rtja

http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&change_toc=5&chapter=2_1_1

Válasz

Holodomor: ma van az 1932-1933-as nagy éhínség emléknapja
2013.11.23.

Viktor Janukovics ukrán elnök egységre szólította fel országa állampolgárait az 1932-1933-as nagy éhínség (holodomor) emléknapján szombaton Kijevben tartott hivatalos megemlékezésen.
"Ma fejet hajtunk éhen halt honfitársaink emléke előtt. Kifejezzük részvétünket Fehéroroszország, Kazahsztán, Oroszország és a volt Szovjetunió minden népének" - hangoztatta a nemzeti múzeum emlékparkjában rendezett megemlékezésen az ukrán államfő.
"A közös emléknek és a közös történelemnek egyesítenie kell bennünket, hogy erősebbekké váljunk. Ma félre kell tennünk politikai vitáinkat" - emelte ki. Leszögezte, hogy szerinte megengedhetetlen a történelmi traumák, különösen a nagy éhínséghez hasonló események "átpolitizálása". "Ez megosztja az embereket, akadályozza a társadalom konszolidálását, amire a mostani időszakban oly nagy szüksége van az országnak" - hangoztatta Janukovics. Hozzátette, hogy "ma Ukrajna az európai országgá válás útján halad".
Ukrajnában országszerte tüntetések zajlanak már a harmadik napja, amiért a kormány csütörtökön leállította a felkészülést Kijev és az Európai Unió közötti társulási megállapodás aláírására. Ukrajna európai integrációjának hívei számos ukrán városban utcára vonultak. A legnagyobb demonstrációt pénteken a nyugat-ukrajnai Lvivben tartották, ahol becslések szerint mintegy tízezren gyűltek össze a város központjában. A kijevi Függetlenség terére mintegy négyezren vonultak ki. Szombati helyszíni jelentések szerint a demonstrálókat a rohamrendőrök segítségével fémkordonokkal elkezdték kiszorítani a térről arra hivatkozva, hogy az újévi fenyő felállításához szükségük van a helyre. Ez kisebb dulakodásokra vezetett a rohamrendőrökkel, de komolyabb incidensekről nem tudni.
A három ellenzéki parlamenti erő, a Julija Timosenko mögött álló Haza, a Vitalij Klicsko vezette Ütés (UDAR) és a nacionalista Szabadság (Szvoboda) párt tiltakozó megmozdulást hirdetett meg vasárnapra Kijev központi térére.
A nagy éhínségre hivatalosan minden év novemberének negyedik szombatján emlékeznek meg. Az 1932-33-as éhínséget történeti kutatások szerint a Sztálin által elrendelt kötelező gabonabegyűjtések váltották ki. A gabona és a haszonállatok rendszeres elkobzása miatt a Szovjetunió éléskamrájának nevezett Ukrajnában becslések szerint legalább 4 millióan haltak éhen otthonaikban vagy az utcán. Történeti dokumentumok bizonyítják, hogy a szovjet hatalmi gépezet emberei nem pusztán elszállították Ukrajnából az élelmet, hanem gabonamezőket, gabonatárolókat gyújtottak fel.
A napokban újabb politikai vita bontakozott ki az ukrán parlamentben arról, hogy a nagy éhínség az ukrán nép ellen irányuló genocídium volt-e. Olekszandr Jefremov, a kormányzó oroszbarát Régiók Pártjának frakcióvezetője kijelentette, hogy szerinte a holodomor nem tekinthető népirtásnak, mert annak az Ukrajna területén élő más nemzetiségűek is áldozatul estek.

http://kuruc.info/r/4/120715/

>>>

Novemberben Ukrajna gyászba borul, országszerte több ezer emlékműnél helyeznek el virágokat, gyújtanak gyertyákat és hajtanak fejet a nyolcvan évvel ezelőtti tragédia milliónyi áldozatai emlékére.

Az 1932–33-as nagy éhínséget, a Holodomort nem természeti katasztrófa okozta, hanem a bolsevik hatalom. Az időjárás és a termés nem volt rosszabb, mint máskor, a Szovjetunió több millió tonna élelmet exportált miközben a propaganda a „munkások és parasztok paradicsomjáról” zengett.

1928-ban Sztálin szakított a leninista gazdaságpolitikával, s a gyors iparosítást és a mezőgazdaság kollektivizálást erőltette ötéves tervek révén. Csakhogy a kolhozosítás lassan haladt az ukránoknál. Míg az oroszoknál hagyományosan a faluközösség használta a földeket, az adókat is arra szabták ki, s a kolhoz ötlete is abból fakadt, addig az évszázadokig Lengyelországhoz tartozó Ukrajnában az európai magántulajdon gyökeresedett meg, a parasztok szívósan ragaszkodtak saját földjükhöz, idegenkedtek a közösködéstől. Megtörésükre a valós termést lényegesen meghaladó beszolgáltatási kvótákat szabtak ki, mindenüket elvették a parasztoknak. A legkisebb mennyiség elrejtése (egy tojás vagy a szó szoros értelmébe vett maréknyi liszt) szabotázsnak minősült, azonnali halálbüntetéssel sújtották. A városba menekülés sem volt megoldás, kiszűrésére akkor vezették be a személyi igazolványt, melyben a lakcím is szerepelt, élelmiszerjegyeket pedig csak városi lakcím esetén adtak ki.

Mindezek precedens nélküli csapást mértek a szerencsétlen ukránokra, a Holodomort ezért is nevezik Ukrán Holocaustnak. Az éhínség által őrületbe kergetett parasztok között még a kannibalizmus is felütötte fejét.

A Szovjetunió csak hosszas tagadás után, 1988-ban, a gorbacsovi nyitás éveiben ismerte el az éhínséget, részletei az archívumok részleges felnyitása ellenére azóta is vitatottak. Az áldozatok számát, például, még milliónyi pontossággal sem lehet megállapítani! A hatóságok ugyanis nem az éhséget, hanem különböző betegségeket jelöltek meg a halál okának. Így hát a hatalmas szakirodalomban a számok között jelentősek az eltérések: leginkább 5 és 11 millió közöttire becsülik az áldozatok számát, egyesek azonban 20 millióig mennek, szélsőséges baloldali nézetek viszont 2,5 millióra szűkítik le. Gorbacsov 10 millióra teszi az áldozatok számát, (közöttük legalább 3 millió gyerek), s ugyanannyit ismert el az Ukrán Legfelsőbb Bíróság is. Az ENSZ határozata – melyet Oroszország, Ukrajna és az USA is aláírt – 7 és 10 millió közötti áldozatról szól. Viktor Juscsenko, Ukrajna volt államelnöke, viszont 20 millióra teszi a kollektivizálás összes áldozatát, beleértve az élelem elrejtése miatt kivégezett szabotőröket és a Gulagban elpusztultakat, nemcsak ukránokat, hanem más nemzetiségűeket is. A szörnyűség mérete még a kommunista pártvezetőket is sokkolta, amikor 1987–88-ban betekinthettek az archívumokba.

Népirtás volt-e a Holodomor? A kérdés erősen megosztja az oroszokat, ukránokat és a külföldi történészeket egyaránt. Moszkva – és az oroszok testületileg – a bolsevik osztályharc számlájára írja az éhínséget, tagadván az etnikai indíttatást. Ukrajna hivatalosan – és az ukránok kétharmada – viszont népirtásnak, az ukrán nemzet megsemmisítésére tett kísérletnek tekinti, s 10 ország (köztük Lengyelország és az USA) is annak minősíti a történteket, további 25 – és az EU – azonban „csupán” a kommunizmus emberiség elleni bűnének.

Mert az éhínség nemcsak szovjet-Ukrajnát sújtotta, hanem a szomszédos területeket is, az áldozatok sem voltak kizárólag ukránok, hanem kisebb részben oroszok és más nemzetiségűek is. Csakhogy Sztálin éppen akkoriban számolta fel a népek felkarolásán alapuló lenini nemzetiségpolitikát az oroszosítás javára, s az ukrán értelmiségi elit megsemmisítése is akkor kezdődött el, majd 1936–38-ban, a nagy koncepciós perek idején csúcsosodott ki. Vagyis két légy egy csapásra: a kollektivizálást ellenző osztályellenség (kulákok) elpusztításával az ukrán nemzet gerincét is megtörte. Közismert Sztálin ukrángyűlölete. Hruscsov szerint az ukránok csak azért úszták meg a deportálást Szibériába, ahogy kisebb nemzetiségekkel (volgai németek, krími tatárok, csecsenek stb.) történt, mert kivitelezhetetlen volt 30 millió ember szülőföldjéről való erőszakos kiszakítása.

Hogy népirtás történt-e, s hogy hány millió ártatlan áldozatot követelt, azt bizonyára még sokáig vitatják. Tény, hogy 80 évvel ezelőtt a kommunizmus végtelen gonoszsága óriási csapást mért az ukránokra, a nép hatalmas véráldozatot fizetett a reá erőszakolt diabolikus eszme oltárán.

Chirmiciu András

http://www.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=94433

Válasz