Az egoizmus teszi tönkre a magyarokat? -

Az egoizmus teszi tönkre a magyarokat
Lippai Roland - 2013.04.19.

Súlyos árat kell fizetni azért, ha az individualizmus szintje elér egy olyan mértéket a társadalmon belül, amely már veszélyezteti a kooperáció és a társadalmiság eszményét. Ez az egyik legfőbb megállapítása a KSH társadalomstatisztikai elnökhelyettesének. Németh Zsolt az MNO-nak elmondta: a népesedési problémákra nem létezik gyors ellenszer. Már a hatvanas években is látszottak a negatív folyamatok, a rendszerváltozás pedig nem mutatható ki a népmozgalmi folyamatokban. A Központi Statisztikai Hivatal március végén közölte a 2011-es népszámlálás adatait, amely számos fontos társadalmi folyamatra világított rá. Az MNO interjúsorozatában a népességcsökkenést és a nők helyzetét veszi nagyító alá.

– Jól látható a tendencia: 1954-ben még 223 ezer, 1998-ban 100 ezer ember született, 2011-ben pedig kilencvenezer alá esett a születésszám, miközben évtizedek óta voltak jelzések arra, hogy baj lesz. A legutóbbi cenzus szerint 260 ezer fővel csökkent mindössze egy évtized alatt a népesség.
– A rossz hír az, hogy a folyamat folytatódni fog. Ha a vizsgált évtizedben nem lett volna Magyarország számára nyereséges a nemzetközi migráció, a fogyás valójában 380 ezer fő fölött lett volna. Számolnunk kell azzal is, hogy a jövőben elvékonyodik ez a migrációs többlet. Helyzetünkből, történelmünkből fakadóan a migrációs nyereség többsége a határon túli területekről érkezett. Jól láthatóan változás előtt állunk: Szerbiából szinte megállt, de Erdélyből is nagymértékben visszaesett a migráció. Emellett növekszik a kivándorlók száma is, vagyis migrációs veszteség esetén gyorsulni fog népességfogyás üteme.

– Milyen okai lehetnek a migráció csökkenésének? Kevésbé vonzó az ország, mint egy évtizede?
– Egyelőre nem tudjuk pontosan ennek az okát, de az szinte biztos, hogy akik korábban el akartak jönni a szülőhelyükről, azok már megtették. A magyarlakta területek nemzetközi migrációja is kettős természetű volt: egyrészt az anyaország felé irányult, de jellemző volt az „átutazás” is. S figyelembe kell venni a nemzetközi válság hatásait is.

– A lényeg mégiscsak az, hogy 1981 óta tényleg negatív a mérleg.
– A demográfusok már a hatvanas években jelezték a népességcsökkenés veszélyét. Az példátlan az európai társadalmak körében, hogy több mint három évtizeden keresztül egyetlen évben sem tört meg a tendencia. Egyre később születik meg az első gyerek, de az életkor kitolódásával fokozódik a biológiai kockázat is. Ráadásul a nők kor szerinti összetételéből látni: egyre kisebb a szülőképes korban lévő nők aránya is a társadalmon belül.

– E folyamatokra létezik hatásos ellenszer? A stabil és kiszámítható családpolitikát és a támogató társadalmi közhangulatot mondják ilyennek.
– Úgy hiszem, a demográfusok között teljes az egyetértés abban, hogy gyors megoldást jelentő csodaszer nem létezik. Franciaország említhető pozitív példaként a sok kormányzaton átívelő következetes családpolitikára, amelynek vannak kétségtelen eredményei. Magyarországon ettől egyelőre távol állunk, annak ellenére hogy a népesedési válság kétségtelenül társadalmunk legsúlyosabb problémája. A közhangulatot vélhetjük támogatónak, általában inkább gyermekbarát az emberek többsége. Amikor azonban egyéni döntéseket kell hozni, abszolút kisebbségben maradnak azok, akik három vagy több gyermeket vállalnak. Ezeknek a döntéseknek a hátterét, motívumait kellene megismerni, kutatásokkal feltárni ahhoz, hogy bármiféle kedvező változás alapjai megteremtődjenek. Az elképesztő tempójú globális népességrobbanás körülményei között nem tudhatjuk, van-e még egyáltalán időnk minderre.

– A demográfiai magatartásra hatással lehetnek a politikai rendszerek? Évtizedekig tartó kommunizmus, majd rendszerváltozás. Azt gondolná az ember, a demokratikus berendezkedés nagy levegővételre készteti a társadalmat, ehhez képes a folyamatok tovább folytatódtak. Miért nem reagált pozitívan a társadalom?
– Ha a fontos demográfiai mutatók hosszú idősorait nézzük, akkor a rendszerváltozás nem mutatható ki, a folyamatok változatlanok. Létezik egy politikai narratíva, emellett ott van a társadalomnak a mindennapi élete is, amelyben az emberek olyanféle döntéseket hoznak, hogy költözzenek-e vagy sem vagy éppen vállaljanak-e gyereket. A mindennapi életnek van egy olyan dimenziója, amely nem függ az éppen uralkodó politikai viszonyoktól. Noha a gyes, a gyed és a családi pótlék rendszere igyekezett olyan jogi és intézményi környezetet kialakítani, amelynek ösztönzőleg kellett volna hatnia, valami mégiscsak hiányzott a mentális környezetből ahhoz, hogy egy a népesedés szempontjából dinamikus társadalom alakuljon ki.

– Az elmúlt évek családpolitikai intézkedéseinek lehet komolyabb hatásuk a következő években? Látjuk, hogy vannak kiugrások, de nyilván tendencia a lényeg.
– Drámai hatásuk volt a Bajnai-kormány családpolitikát érintő intézkedéseinek. Annak volt következménye a 2011-es történelmi minimumnak nevezhető születésszám. Az Orbán-kabinet által bevezetett családi adókedvezmény és más intézkedések nagyon fontosak, de sajnos mindez nagyon depresszív környezetbe érkezett, így egyelőre csak arra volt elég, hogy a születésszámot visszaemelje a Bajnai-kormány előtti szintre.

– Elképzelhető, hogy jelenlegi kínjaink és a depresszív mentális állapot annak is következménye, hogy a társadalom nagy része mind a mai napig a rendszerváltozás vesztesének éri magát, és ez szivárog át az élet különböző területeire, s zárt szerkezet jött létre?
– A társadalomnak különböző szintjei vannak. A nyolcvanas évek első felétől léteznek megbízható adataink arról, hogy a magyar társadalomnak milyen értékrendje van. Miközben a politika szintjén kollektivista társadalmat igyekeztek megfesteni, aközben létrejött az egyik legindividualistább társadalom. Erre akár büszkék is lehetnénk, de ha a jelenség eléri azt a szintet, amikor már a kooperáció, a társadalmiság kerül veszélybe, amellett nem szabad elmenni. Hányan gondolkodnak ebben a társadalomban három nemzedékkel előbbre?

– Hadd idézzek Conrad Lorenztől: az érzelmi fagyhalál különösen azokat az örömöket és fájdalmakat fenyegeti, melyek társas kapcsolatainkat – házastársunkhoz, gyermekeinkhez, szüleinkhez, rokonainkhoz, barátainkhoz való kötődésünket – jellemzik. Amit a mindennapjainkban látni: egyre nehezebbnek tűnik életben tartani emberi kapcsolatainkat. Efelé sodródik a társadalom?
– Biztos, hogy megvannak ezek a jelenségek, de azt mindig látni kell, a magyar társadalom messze van attól, hogy bármilyen szempontból homogén legyen. Az integrációja nem kellő mértékű. Ám szerencsére mégiscsak megvannak benne azok a körök, ahol nagyon erős szociális kapcsolatok működnek, ahol él a család, élnek a rokoni és családi kapcsolatok. Másrészről tíz év alatt drámai mértékben, közel harmadával emelkedett az egyszemélyes háztartásokban élők száma, a népszámlálás adatai szerint 1,317 millió ember él egyedül – minden harmadik háztartásban egy személy él.

– És az adatok szerint csökkent a családok száma is, ami azért gond, mert a legfőbb szocializációs tér, pszichikai védelmet nyújt, s nem utolsósorban gazdasági szerepe is van. Megingott ennek az intézménynek a korábbi erős pozíciója?
– Igen. A statisztikákban évről évre negatív rekordokat döntünk meg a házasságkötések számában. Ugyanakkor a kutatások és a legfrissebb népszámlálási adatok is azt mutatják, hogy arányaiban a családban élő nők szülik a legtöbb gyermeket. A házasságkötések visszaesése, a válások változatlanul magas száma erodálja a család szerepét és erősíti annak a negatív spirálnak a hatását, amely a csökkenő gyermekszámban, a fogyó és öregedő társadalomban mutatkozik meg.

– A mostani cenzus adataiból ki tudunk olvasni valami biztatót is a jövőnkre nézve?
– Nem. A népesedési helyzetet tekintve semmit. Vörösen villog a vészjelző.

mno.hu

Válasz

Nyögdíj

Gyakorlatilag a rendszer fenntarthatatlanná válik, vagy ennek elkerülése érdekében drasztikus nyugdíjcsökkenésre lehet számítani.
Szabó Gábor - 2013.04.13.

Bár az ígérettől eltérően jelentős csúszással, de a kormány úgy fest, mégiscsak megalkotja az egyéni nyugdíjszámlákat, egyelőre nulla forinttal, vagyis a magánnyugdíj-pénztári befizetések nem íródnak jóvá, majd csak egyszer, valamikor, talán. A témát mindenesetre „bedobták" a köztudatba, s a nép – ízlés szerint – máris elkezdte értelmezni a hallottakat.

Megszólaltak ugyanakkor a szakértők is, akik tulajdonképpen egységfrontot alkotnak, s állításuk szerint teljesen mindegy, mekkora virtuális összeg – a 3000 milliárdnyi magánnyugdíj ugyanis már nem kézzelfogható – szerepel a számlánkon, nem nagyon lesz befolyással a nyugdíjunkra.

Farkas András jövőbiztosítási szakértő szerint például a számlák kialakítása önmagában csak látlelet és nem megoldás, „az egyéni számláktól csodát várni olyan, mintha azt remélnénk, a tbc-t gyógyítja a tüdőszűrés" – fogalmazott.

De nézzük, miért is mondják ezt a hozzáértők. Jelenleg a nyugdíjrendszer felosztó-kirovó elven működik, tehát elvileg ami befolyik, azt osztják szét a jogosultak között. A nagy baj, hogy egyre kevesebb aktív korú tart el egyre több időskorút – a következő években a Ratkó-korszak gyerekei tömegével vonulnak nyugdíjba –, ráadásul az aktívak munkába állása is kitolódik, hiszen többet tanulnak, s hisszük vagy sem, egyre tovább élünk, vagyis hosszabb ideig „élvezzük" a nyugdíjaséveket.

Ha ehhez hozzávesszük a magyarországi adófizetési morált, valamint azt, hogy nagyon sokan úgy kerülnek majd be a rendszerbe, hogy nem tudják felmutatni a szükséges munkaviszonyt, akkor a nemzetközi helyzet nálunk még fokozódik is.
Gyakorlatilag a rendszer fenntarthatatlanná válik, vagy ennek elkerülése érdekében drasztikus nyugdíjcsökkenésre lehet számítani.

Bár ma Magyarországon a nyugdíjat gyakran csak nyögdíjként emlegetik, ez még sehol sincs attól, ami a jövő időskori nemzedékeire vár...

kisalfold.hu

Válasz

Estleg azt azért tudja valaki, hogy 47.000 Ft-ból hogyan lehet?

Egyébként érdekes az összefüggés a születések száma és a nyugdíjrendszer fenntarthatósága között.. Vagy nem?

Előzmény

Válasz

MSZP: a kormány elvette a családoktól a gyerekekre és a kultúrára szánt pénzt
2013.04.13.

"Erről Török Zsolt, a szocialista párt szóvivője beszélt újságíróknak szombaton Budapesten. Mint mondta, a kabinet az elmúlt három évben egyetlen fillérrel sem emelte a családi pótlékot, ezzel egy kétgyerekes család 70 ezer forintot vesztett ebben az időszakban.

Az ellenzéki politikus emellett példaként említett egy olyan családot, ahol a családfő havonta százezer forintot keres. Hangsúlyozta, egy ilyen családnak havonta 26 500 forinttal nőtt a kiadása 2010 óta az élelmiszerek 30 százalékos, a rezsiköltségek 25 százalékos, illetve a devizahitel-törlesztőrészletek 50 százalékos emelkedése miatt.

Török Zsolt szerint a családok ezt a többletkiadást kizárólag abból a keretből tudják előteremteni, amelyet korábban gyermekeik nevelésére vagy a kultúrára fordítottak. Az MSZP ezért felszólítja a kormányt, hogy fejezze be a magyar családok sarcolását, és "ne nyúlkáljon narancssárga jobb kezével" a magyar családok zsebeiben - fogalmazott a szóvivő, hozzátéve: minden magyar családot arra kérnek, tanulmányozzák a szocialisták szociálpolitikai programját, és az MSZP-t támogassák a következő választáson."

kisalfold.hu nyomán

Válasz

Tényleg, azt tudja valaki, hogyan lehet manapság Magyarországon bruttó 28.500 F-ból megélni?

Válasz