– A csatár, ezt a posztot választotta könyve címéül. Tudta, hogy első miniszterelnöksége idején Orbán Viktor volt a világ első igazolt kormányfő labdarúgója?
– Arról tudtam, hogy az NB II-es Felcsút csapatának igazolt futballistája. Ami fontos, és önök, magyarok talán ezt nem tudják, az, hogy a lengyelben a csatár szó több jelentést hordoz. A futballból ismert poszt mellett ezzel a szóval jellemzik azokat az embereket, akik képesek harcolni, előretörni az életben is. A könyv egész első fejezetét Orbán futballal való kapcsolatának szenteltem, ugyanis ahhoz, hogy valaki igazán megértse az önök miniszterelnökének gondolkodását, először meg kell tapasztalnia a futballról vallott ideológiáját.

– Mi sarkall arra egy lengyel újságírót, hogy könyvet írjon Magyarország miniszterelnökéről?
– Több oka is van, a legfőbb talán az, hogy 2010 óta volt alkalmam részletesebben is foglalkozni a tevékenységével. Tavaly januárban Budapesten jártam, és a magyar helyzetről, a kormány lépéseiről tudósítottam. Ahogy egyre mélyebb tapasztalatokat szereztem a magyar politikáról, úgy vált egyre érdekesebbé számomra Orbán Viktor. Hogyan tud egy ilyen erőteljes személyiséggel bíró politikus felépíteni egy szilárd víziót országa számára? – ez a kérdés eléggé megfogott. Úgy látom ugyanis, hogy Orbán egyedülálló politikai vezető az európai palettán. Az egyetlen olyan befolyásos országvezető, aki a nehéz időkben is meg merte hozni a komolyabb gazdasági, politikai döntéseket, ezzel a mércével mérve pedig igazi politikus. Mindezen túl pedig még az emberek érzelmeire is tudott hatni, nem kevéssé harcos kommunistaellenes múltjának köszönhetően.

– Egy ilyen életrajzi könyv megírása komoly kutatómunkát és rengeteg időt igényel. Milyen forrásokból tudott táplálkozni?
– A könyvek, cikkek tanulmányozása mellett egy sor olyan fideszes politikussal találkoztam, akik ott voltak már Nagy Imre újratemetésekor is a Hősök terén, de olyan liberális felfogásúakkal is beszélgettem Orbán Viktorról, mint Fodor Gábor, aki már rég nem tagja a pártnak. Megszólaltattam más rendszerváltás korabeli ellenzékieket, és találkoztam például a Magyar Narancs főszerkesztőjével is, amely hetilap ugyebár nem a jobboldali médiumok közé tartozik. Orbán egykori tanára, Kéri László is sokat mesélt a miniszterelnökről, no meg jelenlegi kormányának tagjai, Hende Csaba, Navracsics Tibor, Balog Zoltán is. Borókai Gáborral mint egykori kormányszóvivővel, jelenlegi Heti Válasz-főszerkesztővel volt módom diskurálni, a focistamúltja kapcsán pedig egykori felcsúti edzőjét és Szöllősi Györgyöt, a FourFourTwo magazin főszerkesztőjét kérdeztem. A lényeg az volt, hogy ne csak az egyik politikai oldal jellemezze a kormányfő személyiségét, tevékenységét, hanem minden fórum kapjon szót. Ettől függetlenül a kötet a saját személyes sztorim Orbán Viktorról, semmiképpen sem lehet objektív képként értékelni, amit lefestek róla.

– Ha már objektivitásról beszélünk: eddig csupa pozitívumot mondott a miniszterelnökről. Nem is talált kifogásolható jellemvonást a személyiségében?
– Dehogynem. Mivel rengeteg döntést hoz meg saját maga, magától értetődően nagyon sok hibát is elkövet. Erős emberekkel vette körül magát, és azzal a váddal is illetik, hogy sokszor ezeknek a köröknek kedvez egyes lépésekkel. Ez bizonyos szempontból érthető, hiszen alapvetően szakítani akar a kommunista múlttal és azokkal az emberekkel, akik ebből a korszakból megmaradva pozíciókat keresnek. Szabad, kapitalista gazdaságot akar építeni. Kívülről nézve problémásnak látszik az is, hogy a médiapiac látványosan két részre szakadt: vannak az Orbán-kormányt támogató médiumok és a vele szemben állást foglalók. Köztes, úgymond semleges terület szinte nincs is. Ez persze egyáltalán nem támasztja alá az Európai Unióból érkező kritikákat, melyek szerint Magyarországon nincs sajtószabadság. Ez ostobaság!

– Könyve ajánlójában azt írja, megpróbálja megfejteni, vajon mi hajtja előre Orbán Viktort. Sikerrel járt?
– A könyvet azért írtam meg, mert értékelem azt a törekvést, ami Orbánt vezérli. Fontos, hogy a céljai elérésével nem a hatalomvágyát elégíti ki. Politikustól szokatlan módon úgy tűnik, valóban meg akarja változtatni a dolgok állását. Egyszer megkérdeztem tőle, mi a legfontosabb célja Magyarország kormányfőjeként, s azt válaszolta: „hogy megerősítsem az ország szuverenitását”. Olyan embert látok benne, aki élete jó részében a kommunizmus ellen küzdött, és a rendszerváltást követően fő ideája maradt, hogy az emberek elméjében is leépítse a posztkommunista beidegződéseket.

– Miért olyan biztos benne, hogy nem a hatalomvágy hajtja? Ellenzéki oldalról rengetegszer illeték már ilyen kritikával.
– Nem tudom biztosan, de rengeteget hallottam, olvastam az életéről, munkájáról, és ez alapján így látom. Tudja, a 2010-es kormányzása óta a hivatalos mérések alapján ugyan csökkent a népszerűsége, de nem hivatalosan, hogy is mondjam, „emberi legitimációját” tekintve erősödött. Egyre többen értették meg az országban, hogy mit is szeretne megváltoztatni, és rengetegen el is fogadták a gondolatait, módszereit.

– Brüsszelben, úgy tűnik, kevesen gondolják így. 2010 óta legalábbis az látszik, hogy Orbán Viktor unortodox válságkezelési módszerei kevés sikert arattak az Európai Unió vezetőinek körében.
– Tudja, unortodox kormányfőnek lenni a posztkommunista térségben egyet jelent a lázadással. Morális alapon a legtöbb vitatott kérdésben Orbánnak van igaza, így az őt célba vevő uniós kritika zöme igazságtalan. Ennek ellenére nem biztos, hogy minden tervét keresztül tudja majd vinni Brüsszelben. Vigyáznia kell, mert a jelenlegi iránnyal veszélyes politikát folytat. Egy dologra mindenképpen jobban oda kell majd figyelnie, és ez a kormány kommunikációja az ország határain túl. A sokszor a populizmusból értő külföldi médiumok ugyanis gyakorta azért esnek neki az ötleteinek, mert nem értik a gondolkodását, módszereit. Ők nem ismerik a magyar hagyományokat, az önök történelmét, ezért olykor értelmezhetetlen számukra, mit miért cselekszik a miniszterelnök. A javaslatai, céljai mögötti ideológiát, módszereinek lényegét sokkal alaposabban, tisztábban el kell magyaráznia a külvilágnak. Ebben mindenképpen javulnia kell Orbánnak.

– Orbán Viktor gondolatainak boncolgatásában ön fontos szerepet szán könyvében a Volt egyszer egy vadnyugat című filmnek. Mit gondol, meríthetett valamit a klasszikusból a kormányfő?
– Kéri László mesélte nekem találkozásunkkor, hogy ez Orbán Viktor kedvenc filmje, vagy tizenötször látta. Ha valaki ismeri ezt a spagetti-westernt, tudja, hogy elképesztően lassú, majd háromórás alkotásról van szó, szóval aki képes tizenötször leülni megnézni, az fanatikusan kell hogy szeresse valamiért. A film tiszta helyzetet ábrázol: rossz emberek rosszat tesznek benne – lemészárolnak egy családot –, egy jó ember pedig jön, és kijavítja azt, ami rossz, végez a gonoszokkal. Én úgy látom, hogy Orbán éppen úgy cselekszik, mint Charles Bronson, a film pozitív hőse. Szembesül egy rossz helyzettel, és véglegesen fel akarja számolni, hogy a helyére elhozza a jót. Nemcsak egy-egy problémát akar megoldani ideiglenesen, hanem az összeset végleg. Orbán is csak egy olyan, a szó jó értelmében vett cowboy, akire most szükség van Európában. A gazdasági világválság sújtotta időszakban ilyen bátor vezetők kellenek. Kemény játékosok, csatárok, akik előretörnek, és nem megfutamodnak, ha problémával találkoznak, hanem szembeszállnak vele, legyőzik.

– December elején a varsói magyar intézetben rendeznek vitaestet, ahol arra keresik a választ, milyen a jó európai vezető. Orbán Viktor és Kaczynski neve is ott van a befutók között. Vajon mi a közös bennük, milyen tulajdonsággal kell bírniuk, mellyel megfelelnek a mai kor kihívásainak?
– A könyv hivatalos bemutatójának napján tartjuk majd a vitát, Orbán és Kaczynski mellett Tusk is a megjelölhető politikusok között lesz majd. Azt gondolom, hogy hármójuk közül talán Orbán a legkarizmatikusabb vezető. Hogy milyen tulajdonsággal kell bírnia, hogy jó vezetővé váljék? Először is megvalósítható vízióval, célokkal kell rendelkeznie. Azután vállalkozó szellemű kell hogy legyen, és persze elég okos is, hogy képes legyen elmagyarázni a nemzetének, mit és miért kell megoldania. Vállalnia kell az embert próbáló döntéseket is, és jó szervezőnek kell bizonyulnia. Végezetül nem árt, ha győztes típus.

mno.hu nyomán