Ez év március 15-e alaposan eltért a megszokottól!

Mi is történt? A lényeg az idő alaposan megtréfált mindenkit, zord idő lett pillanatok alatt a tavaszi kikelet átfordult masszív téli időre, Ilyenre még az idősebbek sem nagyon emlékeznek. Azt persze butaság lenne állítani, hogy nem tudtunk róla, hiszen a meteorológia már jó előre jelezte, hogy mi várható, tegyük hozzá ezúttal helyesen. A különböző híradásokban, hírportálokon már lehetett híreket látni annak a sarkvidéki ciklonnak az útján, mely eddig már fél Európán átment.

Majd a meteorológiai szolgálat már 13-án elkezdte kiadni a különböző színű riasztásokat, melyek az erős szélre, és a nagymennyiségű hóra vonatkoztak. Nagyon kevesen vették komolyan, főleg azok, akiknek ez feladatuk lett volna. Azután természetesen megtörtént a baj. Ezrek rekedtek az utakon, még többen áram és víz nélkül.

Sokan elkezdték szidni a kormányt, teszem hozzá jogosan, hiszen a válsághelyzetben mutatott helyzetfelismerésük, és problémamegoldó képességük gyakorlatilag a béka segge alatt volt. Ide természetesen nem sorolhatók azok a tűzoltók, rendőrök, mentősök, és a rengeteg önkéntes, akik nélkül tragédiába is torkollhatott volna az egész. Őket dicséret illeti, hiszen a dühöngő hóviharban próbálták menteni a menthetőt, úgy, hogy fentről inkább hátráltatva voltak.

Nagyon sokan viszont a munkájuk miatt voltak az utakon, rajtuk az épp regnáló hatalom arra kijelölt szerveinek kellett volna segíteni, de ez sajnos kudarcba fulladt. Azok a fideszes polgármesterek, akik próbálják védeni a mundér becsületét a közösségi oldalakon, teljesen feleslegesen teszik. Arról valóban nem tehetnek, hogy milyen az időjárás, de ha előtte figyelmeztetik őket, akkor minimum felkészülnek. Itt erről szó nem volt. Csak halkan jegyzem meg, hogy a havazás, és hóvihar nem állt meg az osztrák határnál, ott mégis lehetett közlekedni, igaz nem a megszokott tempóban, de lehetett.

Szóval a kormány megmutatta mennyit ér. Megmutatta, hogy hogyan kell a jól szervezett tűzoltóságot, a mára már kevésbé (véleményem szerint) jól szervezett rendőrséget szétverni. A fontos pozíciókba, beosztásokba a hozzá nem értő bábokat ültetni. Attól még nem lett jobb a tűzoltóság, hogy átnevezték katasztrófavédelemnek, attól nem lesz jobb a mai rendőrség, hogy holnap átnevezik csendőrségnek. Ez tény. Az is tény, hogy már tetőznek a folyók, sok már ki is lépett a medréből, és a Kárpátokban még nem is kezdődött meg az olvadás. Tehát majdnem biztos, hogy jelentős árvízzel kell számolni. Kérdés, hogy mit kezdenek vele az illetékesek. Megint 1-2 napig mutogatnak egymásra, hogy ki döntsön?

Nagyjából ennyi lenne a történet, azonban mindennek van tanulsága. Ennek pedig a következő:

Ez a márciusi időjárás csupán előszele volt annak az időjárási anomáliának, melyek még előttünk vannak, és erősödni fognak. Nem kell csodálkozni, mi emberek borítottuk fel a bolygó egyensúlyát, most pedig viselnünk kell a következményeket. Nagyon sok helyen nem volt áram, víz. Nem tudtak fűteni, fürdeni, világítani, tönkrementek az élelmiszerek a lakásban lévő hűtőkben, stb.

Elgondolkoztunk már azon mennyire kiszolgáltattuk magunkat ezeknek a dolgoknak? Túlságosan is! Ha a jövőben megismétlődnek hasonlók, mindegy milyen okból (mert ami megtörténhet, meg is fog történni), akkor fel kell tenni a kérdést, hogy mit tudunk tenni a családunkért, közösségünkért. Ha nem lesz áram egy hétig, fogunk-e tudni fűteni, világítani? Ha nem lesz víz, tudunk-e tisztálkodni, és hasonlók. Ha nem lesz bolt, vagy éppen kifosztva, akkor lesz-e mit ennünk? Van-e megfelelő felszerelés, hogy szükség esetén, akár több napot is a szabadban töltsünk, legyen tél, vagy nyár?

Ezekre a kérdésekre kell megfelelő választ adni, és ha nem sikerül, akkor haladéktalanul elkezdeni a felkészülést. Ehhez pedig közösség kell, mert egyedül –lehet bármink-, védtelenek vagyunk. Régen minden községben, volt hentes, pék, és egyéb értékes szakmát űző ember. Helyileg a közösségek ellátták magukat. Mi van ma? Az emberek már az alapvető zöldséget sem termelik meg falun, ha nincs a boltban élelmiszer, akkor éhen halnak.

Még egy dolgot meg kell jegyezni az elmúlt napokkal kapcsolatban. Jó volt látni, hogy a baj összekovácsolta az emberek egy részét. A közösségi oldalakon keresztül sokan próbáltak segíteni, azonban a segítség csak akkor segítség, ha fizikai formájában testet ölt. Egy „lájk” még nem fog senkin segíteni, bár kétségtelen tény, ez a kényelmes. Akik elindultak gépekkel, takarókkal, étellel, itallal, szállást adtak, és még sorolhatnám, no ezeket illeti a maximális dicséret. Akadtak persze olyanok is szép számmal, akik mentek volna kézzel-lábbal, de vagy dolgoztak, vagy autójuk nem volt, de az akarat, nagyon fontos tényező.

Másik dolog ami feltűnt, hogy én pl. vasárnap tudtam meg, hogy Gönyűn is volt szervezkedés. Erről az emberek miért nem tudtak? Biztosan sokkal többen lettek volna a segítségnyújtók, ha szervezetten működött volna. Mindenesetre pénteken találkoztam néhány gönyűivel aki Ács felé segített az embereken. Én egyedül mentem 2 lapáttal, teával, szendvicsekkel. Kölcsön kért hólánccal! Biztosan elfért volna még a kocsiban néhány termosz és egyéb. De nem szólt senki, hogy van szervezés. Igaz én önző módon a rokonaimat mentettem ki elsőként, de velük együtt még később pár emberen segítettünk. A gönyűi honlapon semmiféle felhívást nem láttam, telefonhívást sem kaptam, nem jött hangszóróból kiabáló felhívás, hogy gyűljünk össze segíteni. Bezzeg a belügy küldte a hülye sms-ét. Az is inkább azt írta volna, hogy mindenki aki tud és akar segíteni menjen a helyi önkormányzatra és az önkormányzatokat pedig segítették volna információkkal és eszközökkel.
Remélem az elkövetkezőkben valami szervezésről azért gondoskodik a falu vezetése (ha már a hivatalos szervekre, kormányra nem lehet számítani), hogy ha kell segítség, legalább a segíteni akarókat, tudókat értesítik. Facebook nem megoldás, mert én pl. nem is vagyok rajta és nem is leszek. Mentségükre szolgáljon, hogy a régi önkormányzatoknál is az emberek egymásnak adták a hírt (pl. árvíznél) és nem a hivatal értesítette őket. Mindenesetre becsülendő, hogy legalább valami szervezés volt (erről mint írtam, vasárnap értesültem), tehát tenni akartak és tettek is. Felesleges pocskondiázni őket (ezt az esetleges hozzászólóknak írom), mert az embereken segítettek, de ez jobb is lehetett volna. Mellesleg szerintem ezt az összes hivatalról és az összes belügyi szervről írhatnám. Keresztfiam rendőr 32 órát volt kint a hóba lapátolni, leváltásáról, pihenéséről nem gondoskodtak. Igaz ez régen is így volt a rendőröknél. Nekem is azt vágta a főnököm az arcomba, aláírtad az esküt, ezt választottad.

Jó volt tehát látni, hogy az emberek egy jó része felismerte, hogy a pártok és kormányok mögött csak üres szavak vannak, semmi több. A segítséget magunknak kell megoldani. Segíts magadon, s az Isten is megsegít!